Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Uto(l)szó

2017-08-11 17:05:02, 82 olvasás, bladeattila, 11 hozzászólás

Súlyidők jönnek,
melyeket el kell viselned nélkülem,
helyettem.
Elfáradtam,
és nyűgös haragomtól türelmetlen lettem.

Karistolhatod a csendes falakat, mint oly sokszor a mellem idebent,
hát kopjanak a körmeid csontig,
sírásod semmit nem jelent.

Vártam én már annyit, hogy megteljen nagybetűs poharam,
nem kell színjáték a vágynak, és nekem sem a “Bogaram”,
s nem kell fűszálat sem emelned,
de nekem sem gerendát,
ahogy nem húzok új gúnyát miattad,
se reverendát.

Megfakult a fotó is, hol halat fog a büszke Horgász…
csöpp otthonunkban úgy fűtöttem volna,
de hol áram nem volt,
hol gáz.

Súlyszavak jönnek, melyeket el kell viselned
nélkülem,
helyettem:
Más nő etet,
más aki szeret,
s más fekszik mellettem.

Ezek vagyunk

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: bladeattila
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 52
Regisztrált: 6
Kereső robot: 90
Összes: 148
Jelenlévők:
 · Aimee
 · evinternet
 · Jade_Sarkany
 · Moncsika
 · Pacsirta
 · Syringa
 · Tollas
 · Tóth János Janus


Page generated in 0.0765 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz