Újra megszületni minden hajnalon,
ha bús derűvel ébredek dalára;
dacos diákhadam mosolyra vár ma,
mert az iskolám is édes oltalom.
Számos éve hív a csengető, talán
a leghívebb dalcsokor, mit hallhatok,
s ha nem zúgna értem átkozott konok
vérvonal, tán sosem szólanék szaván.
Krétapor gyötör, de hű a gondolat,
mely őseim nyomán szabad szárnyon él,
s fáradó világra kétely nem marad,
minden perce tartogathat új esélyt.
Amíg élhetek, még hallatom szavam:
tanítanék mosolyt, álmokat, reményt.
Megjegyzés: hitvallásom a hivatásomért, valamint pici ajándék kedves diákjaimnak, akik évek múltán is felkeresnek.