Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Reggel és este-2-

, 69 olvasás, szemi , 2 hozzászólás

Magány

A reggel
lassan belopódzik az ablakon
túl minden magányon
emlékezem
veled volt a legtöbb közöm
most semmivel
szünetjellé lett az életem
belémhaltak a szavak
és e mélabús szaggatásban
eltűnik lassan aki voltam
ami marad
csak nehéz árnyéka a múltnak
lejátszatlan kottalap
kiszámolt szótagok
ragacsos dallamok
tompán dobbanó gondolatok...

De este
minden hiába mégis emlékezem
ahogy fényes szatén ölelésben
ősi éji énekbe siklik testünk
valami egészbe
áttetsző túlvilági szerelembe
szívdobbanásnyira a mindenségtől
ahol égi lényünk földi mása
angyalként didereg
bennszakadnak a sóhajok
és az ég visszaölel.

Vagy csak lepkék voltunk a lámpafényben
és maradt a gyűrött ágyhuzat...


Megjegyzés: 12. 07. 20

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: szemi
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 54
Regisztrált: 10
Kereső robot: 42
Összes: 106
Jelenlévők:
 · Agatha_Keyguard
 · efmint
 · J.R.Riwering
 · katicab
 · Kosztolányi Mária
 · Pacsirta
 · Pieris
 · qqcska
 · Syringa
 · VDavid
 · Zsolti
 · zsűri B


Page generated in 0.0964 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz