Navigáció


RSS: összes ·




Vers: szivárvány

, 354 olvasás, Kelemen Zoltán , 2 hozzászólás

Ezerszín

mikor egy emlék újra éled
megdobban a szív
és hív

valami messzi tájra

elfeledett boldogságot igéz minden pillanat
és éleszt újra egy fakuló érzést mi még megmaradt
kételyekkel lép az ember a homályba
és csak reméli hogy ott két ölelő kar várja
egy szerető szív,
melyben még van egy kis hely számára
s hogy a heg mit egykoron otthagyott
elmúlik teljesen

kételyek Benned-bennem
s egy cseppnyi félelem
mely majd mind múlik ahogy haladunk együtt az úton
kéz a kézben
egymáshoz simulva
a szivárvány felé fenn az égen
ahol szemed ragyogása tüntet el majd minden vétkem
és hol majd lelkünk fürdőzik a csodás fényben

szabadon

tisztán


Megjegyzés: mohol, 2017. augusztus 06.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Kelemen Zoltán
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 188
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 213
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1652 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz