Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bacchushoz

, 438 olvasás, barnaby , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

 Mindig is gyűlöltem a másnaposságot,
amitől  libabőrös a köhögés, és kiráz a hideg
a gondolattól is, hogy egy falatot megegyek.
A tegnap szépsége, a mámor varázsa már távol.
"Rókát emlegetni" égő szemekkel, kavargó gyomorral, és pocsolya-szagú lehelletel.   Lidércek italává  lett a pezsgő, a bor.
Miért hát Bacchus e kín, mikor úgy vágyja az ember Dionnüszosz nektárját, és tenéked Aphrodité szerelmes csókjaidat?
Isteni ajándék lenne e kiváltság,
vagy csupán átok, mikor áldozni engedi
 az embert a mennyei gyönyöröknek?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 250
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 285
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.2103 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz