Mindig is gyűlöltem a másnaposságot,
amitől libabőrös a köhögés, és kiráz a hideg
a gondolattól is, hogy egy falatot megegyek.
A tegnap szépsége, a mámor varázsa már távol.
"Rókát emlegetni" égő szemekkel, kavargó gyomorral, és pocsolya-szagú lehelletel. Lidércek italává lett a pezsgő, a bor.
Miért hát Bacchus e kín, mikor úgy vágyja az ember Dionnüszosz nektárját, és tenéked Aphrodité szerelmes csókjaidat?
Isteni ajándék lenne e kiváltság,
vagy csupán átok, mikor áldozni engedi
az embert a mennyei gyönyöröknek?