Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Pipacsok

, 47 olvasás, Ylen Morisot , 10 hozzászólás

Természet

Fekete, piros,
izzik a szirom,
fanyar illata,
íze a számban,
kábult pillanat
májusi nyárban.

*
Lángoló szoknyácskák ráncos
fodraiba bújik táncos
kedvű, pajkos szellőfiú,
kacéran billen a hiú
pipacshölgy, és belepirul.

*
Pipacsok véres mezején
vajúdik a korai nyár,
lángnyelvek selymén remegés,
fakul, meghajlik a zöld szár.

*
Vad, éjsötét, morgós felhők
alatt vörös szirom sikolt
fény után sután, didergős
levelek közt madár rikolt,
virágok gyűrött ruháját
cibálja a szél, kacagja
szakadt levelek futását
a vihar irigy haragja.

*
Fekete, piros,
lehull a szirom
halódó nyárban,
szóródik magva,
ezernyi sarja
kel a határban.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Ylen Morisot
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 49
Regisztrált: 7
Kereső robot: 91
Összes: 147
Jelenlévők:
 · Aimee
 · evinternet
 · gszabo
 · Jade_Sarkany
 · Moncsika
 · Pacsirta
 · Syringa
 · Tollas
 · Tóth János Janus


Page generated in 0.0702 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz