Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Emlékvölgyem

, 63 olvasás, Pacsirta , 8 hozzászólás

Pillanatkép

Távol kerültem gyerekkorom helyszínétől, már maga a hely meg sem található. Az utakat is beszántották, és el sem lehet jutni oda, ahol egykoron a kis tanya állt, ahol felnőttem.
Régi mondás szerint: Ha bezárul egy ajtó előttünk, valahol kinyílik egy ablak...

Számtalan variációban hangzik el ez a mondás, de végül is mindegy melyiket vesszük, mert a mondanivalója, akárhogy csűrik, csavarják is, mindig ugyanaz. S érzésem szerint, nem is alaptalan. Hiszen, amint gyerekkorom helyszínének ajtaja végleg bezárult, kitárult egy ablak... azaz egy völgy, ahol megtaláltam elveszettnek hitt emlékeimet.

Ott jártam a napokban is. A völgyben, ahol a rögök alatt szavak lapulnak, a hullámzó füvek dallamokat súgnak, ahol mosolyognak rám a mező virágai, ahol lelkemben felcsendülnek a korabeli dallamok, ahol minden, minden emlékeket idéz, s én nem tudok betelni ezzel a csodával.
Tűzött a nap, a szél kellemesen ringatta a mező virágait, füveit, a magasban pacsirta dala szólt
s engem minden megigézett. Dúdolni kezdtem egy régi dallamot, s szinte kezemben éreztem Sára tehén kötőfékét... ott láttam magam az egykori dűlőúton, ahol Sára legelészett, s én teli torokból énekeltem, s csak néztem, néztem a távoli hegy kék vonulatait, mintha neki énekeltem volna.
Most itt, szemben van a Mecsek, ott vonulnak a hegyek, jóval kisebb távolságra, mint egykoron a Fruška Gora, de örömmel fogadják a dalomat, amit most már a szél is visz, visz messzire a hegyek felé, amíg itt lenn körbejárom a völgyet. Újabb és újabb korabeli dalok jutnak eszembe, mintha a rögök alól szabaduló szavak szövődnének mondatokká, mintha minden csak rám várt volna itt, hogy nekem adja azt, amit már évtizedek óta őriz, rejteget, várva arra, aki majd jön és összerakja, mint egy puzzle-t.

Aztán elkap a szél, szinte perdít egyet rajtam, és máris egy keringő dallama éled fel bennem, a szél pedig forgat, perget könnyedén, mint egy tollpihét, s úgy érzem, itt minden létező egyetlen lénnyé egyesül a lelkemben az emlékeimmel, szavak, dallamok, illatok, emlékek olvadnak eggyé, amik végig kísérik az életem.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Jegyzet
· Írta: Pacsirta
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 51
Regisztrált: 11
Kereső robot: 51
Összes: 113
Jelenlévők:
 · Agatha_Keyguard
 · bbbbb
 · efmint
 · J.R.Riwering
 · Kosztolányi Mária
 · Pacsirta
 · Seila
 · SunVice
 · Syringa
 · Szati
 · Uccika
 · Zsolti


Page generated in 0.1587 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz