Zajzoni Rab István ember volt a vártán,
sötétség fátyolán derengő szivárvány.
Kétségek köréből nyomorba taszítva
kerülte végzetét míg erővel bírta.
Körösi Csomában hittel bizakodott:
egyszer megtalálja az elveszett nyomot.
Legott majd bevégzi nagy elődje művét,
pénzínség, betegség álmait elűzték.
Csángó születésű szabad lelkű diák
szerre bejárta a Habsburg monarchiát.
Brassóból fel Pestre, onnan Bécsbe jutott,
megpróbáltatásban tanult és dolgozott.
Szerelem áltatta, siker elkerülte,
lelkében lebegő célját el nem érve.
Forradalmi eszme börtönbe sodorta,
a harcok oltárán álmait áldozva.
Szabadulás ingyen reá nem váratott,
tüdejére kórság üszke vetett lobot.
Lángoló lelkében a rőt parázs kihült,
körbezárt vágyai rabjává szelidült.
Most nyugodj békében Te zajzoni földi,
csángók Barcasága emléked megőrzi.
Pajtás ábrándozhatsz: sírod hűs heverni.
"Az élet komoly, nagyon komoly kezd lenni. "
Megjegyzés: Brassó-Négyfalu, 2008.
Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 21 
Összes: 31
