Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mikor azt mondod: Mindegy már…

, 374 olvasás, Kelemen Zoltán , 2 hozzászólás

Bánat

A képed nézem
Fejemben, mint vad vihar tombolnak a gondolatok
Nem hagyva békét egy pillanatra sem
Miközben lelkem fájón áhít egy ölelésre
Minden vétkem mit elkövettem
Lehajtott fővel lábaid elé fektetem

Csodás szemeid mosolygón ahogy tekintenek vissza rám
A zenében mi szól mintha ajkaid halk szavát hallanám
Miközben könnyeimmel küszködöm
Gyönyörű emlékeket idéz minden jól bevésődött hang
Minden kacér önfeledt nevetés
De a csended is mely itt maradt nekem
Emlékeztet míly' nyomorúvá lett életem
S hogy mennyire fáj a feledés

Most
Minden általad elhullajtott gyémánt
Bűneim karcolja belém s mindezt ugyanúgy
Fájón viselem mint ahogy te is teszed Élet

És mintha a bűnöket megválthatnám ezzel
Egyre csak nézlek Téged
Látom ahogy elcsomagolsz minden szép emléket
Majd rejted valahová el és teszel rá nehezéket
Kiszabadulni ne tudjanak

Soha többé már

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Kelemen Zoltán
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 185
Regisztrált: 0
Kereső robot: 32
Összes: 217

Page generated in 0.1573 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz