A képed nézem
Fejemben, mint vad vihar tombolnak a gondolatok
Nem hagyva békét egy pillanatra sem
Miközben lelkem fájón áhít egy ölelésre
Minden vétkem mit elkövettem
Lehajtott fővel lábaid elé fektetem
Csodás szemeid mosolygón ahogy tekintenek vissza rám
A zenében mi szól mintha ajkaid halk szavát hallanám
Miközben könnyeimmel küszködöm
Gyönyörű emlékeket idéz minden jól bevésődött hang
Minden kacér önfeledt nevetés
De a csended is mely itt maradt nekem
Emlékeztet míly' nyomorúvá lett életem
S hogy mennyire fáj a feledés
Most
Minden általad elhullajtott gyémánt
Bűneim karcolja belém s mindezt ugyanúgy
Fájón viselem mint ahogy te is teszed Élet
És mintha a bűnöket megválthatnám ezzel
Egyre csak nézlek Téged
Látom ahogy elcsomagolsz minden szép emléket
Majd rejted valahová el és teszel rá nehezéket
Kiszabadulni ne tudjanak