Nekem is volt egy "Annám",
az ember vágyik néha égi mannára,
de vágyam mályva maszkabálját
mintha végleg sorsára hagynám.
Olcsó cigarettám sodrom pörge szálba,
nem lehet minden jött-mentnek
méregdrága, valódi havannája.
Idolom lettél haló alkonyomban,
tünde üstökös, fénylő csillagvarázs.
Azt mondják, van még száz ily
bárki más - igézetbe zárva voltam.
Csaló vagyok, hogyan is nevezném:
jussom volt csókra-bókra;
orra buktam, s nem is csalódtam.
Szűrszabócska szőttesem
megért néhány elvarratlan rímet.
Lélekvesztő ladikom egy embert se bír meg;
nemhiába daloltam halóka-csöndesen.
Szőke Tiszámban vízi vész keringett,
szombat hajnalát feledve
pár kusza emlék őrzi a percet.
Szegedre vonszoló poroszka vonatom
utolsó kocsiján megöltem magamban szerelmem.
Nyakam a sínre most letennem
kéne; porhüvelyem halálra zúzni mégse telt merszem.
Kiüresült azóta mindenség keresésem:
Vak lóként kies karámban múltat kergetek,
s patkót cserél patámon Oz, a szörnyeteg.
Megjegyzés: Juhász Gyula: Anna örök
Szeged, 2006 nyarán