Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mocsár mélyén

, 183 olvasás, Menda , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Feszültek az idegszálaim,
társaságom virtuális,
világom itt élem.

Ki papíron társam,
attól csak szorulok,
ég és föld választ el.

Leszállni nem fogok,
neki az ég túl magas,
nekem a föld alacsony.

Súrlódnak a határok,
könnyízű a kenyerem,
szeretetre éhezem.

Elveszett a pillanat,
mi e mocsárban eltelik,
értelmetlen életem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Menda
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 186
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 210
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1502 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz