RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2017-07-21 15:05:01, 412 olvasás, Venger_Debs , 4 hozzászólás
magányos dallamot kopog a tűsarok elhagyatott macskaköves utcán mely félhomályba veszve lustán kanyarog s folyóparton végződik majd kurtán borzongató a telihold torz mosolya tépázott felhőboába rejtve egy magányos öreg fűz mélán bólogat karcsú ujjait avarra ejtve isten veled te közömbös komor világ éjszaka rejtsd el gyáva léptemet egyetlen bősz pillanat csak a bátorság s a folyóágy azonmód eltemet nem kopog többé a magányos tűsarok mohón sűrűsödik a sötétség az égi tanú elbújt már nem mosolyog ez életemben nem lesz több vétség Megjegyzés: stiletto - 1. gyilok (rövid, hegyes tőr) 2. tűsarok
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς