Nevetve, késő délutánig,
a Nap utolsó sugara
arcodról tükrözi
bársonyos melegét.
Sehová nem siető
lépteink meglepik
a fűszálak közé
lehelt finom árnyakat.
Összesimult lelkünk
szabadon kószál,
s az éjszaka álmait
ajkunkra hinti
a kerek Hold.
A csönd dallamát
tudod-e, Kedves?