Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szingularitás

, 372 olvasás, SunVice , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Törvénytelen múltam.
Gőzöl a második iksz.
Láztalan zavarba zuhantat
A kicsi kincs.


Nem értem,
Miképpen gördülékeny
Lángokban koreografált
A forrón ostorozott, szűz
Líravirág.

Gomolygó szinopsziszűr
Vagyok már csupán.
Felrobbant szénizzó
Sötétíti szobám.

A lepedőn el-elcsöppen
Valami nagyon keserű.
Amióta elmentél,
Utánad mentem.

A pulzusszám sziporkás -
Ágyasodban élvezet, anyámból sült kalács.
Habart, szőke babaalkat emlék
Érzéki társat keres.

Lehet, ez a végén
Fátylas zserbó.
Omlik majd,
Ahogy Te, -
Ne gondold, nincs
Fogalmam rólad -
Teszel tévedve
Veszettnek.
Omlik majd a gleccser,
Az olvadó jéghegy-egó.

Éreznék tudást.
Tudnék érezni.
Otthon.
Kicsi kis kincsen.
Ahogy kicsinyítem,
Elfér a zsebben.

Meghatároznék;
Mégis, nézőpont marad.
Kicsi kis kincsen kívül
Heveny csömörben ijedve hevül:
A világ, az ember, a csodák -
Mind összeolvadt.



Megjegyzés: 2016. december 25.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: SunVice
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 194
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 223

Page generated in 0.1324 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz