Navigáció


RSS: összes ·




Prózavers: Lélek a Léleknek

, 240 olvasás, SunVice , 2 hozzászólás

Szerelem

Kicsi szívem,
Egyetlen édes kicsi szívem,
Hát megöleltél, s arcomra
Csókot öntöttél, mint két
Kolibri a forró nyári szélben.
Hozzám ragaszkodsz,
Nagy szárnyadat ráborítod
Tátongó, vaskos lapockámra.
Megmutatod nekem, hogy előtted,
S mögöttem mit látsz, milyen ízű
Moraja a népnek.
Tudom, nekem halk és beletörődő,
Nem képviselő benne semmilyen
Figyelő tekintet.
A bíbor zaj mint a kígyózó ördögszekér,
Néked oly hasztalan kísértet.
Nekem csak lábadozó alkonyat, mit megtör
Az összeszokottság, s a hegedűk szopránéneke.
Vállaimat éri a liliomköd, melyet enged magából
A holdfényes, éji napkelte.
Lábaid felett a búkat most ringató képzeletbe
Szenderítem,
Ujjaink és tenyereink mint két földlemez
Fogadja be egymást, és illesztik magvastól össze,
Szelíden.
Ki színpadról, dalhangon át kutat benne, annak
Mit rejt e tánc?
Vágyat, s nagy kalandozást;
De nekem életet, bútlanságot, végtelen csodát,
S ha vége szakad: hamvakig porlasztó hunyást.
Hiába lát más talpunk alatt két kormos sziluettet,
Mi egyet látunk: egy kápráztató fényességet.
A te melled álmosító szonátát dobol,
Az enyém kényeztető szerenádot.
Csak egy nem marad helyben,
És marad legtovább hű a szerelemben:
Az egy, mellyel arcukra írjuk a szót,
Melyet nem hallottunk rég.
Csak így maradhatunk örökre, s szívesen,
Vagy másképp az időn kívül, sehogy sem...



Megjegyzés: Az Aranykorból, 2014. március 20.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Prózavers
· Írta: SunVice
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 25
Jelenlévők:
 · Kavics


Page generated in 0.0379 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz