Hogy fáj a szív
Hajnal a járdán
A porban a hangyák
Gomblyukakkal hátukon
Hajszálerek vakolat bőrökön
Vonulnak vonulnak át
A mindenen mi elterül
Az idő foszlott lassan
Lejáró szélén
A porban a hangyák
Neveddel sötétkék hátukon
Mennek át az aluljárók hűvösén
Visszaúttalan léptek
Ablakok peremén
Tántorgó látóhatár
Fenségesen énekel
Táncot lejt piszkos
Cipőben jár
Megint itt van bennem
Amitől átfeszül a fényen
A vágytól lélegző vásznak
Remegnek téged
Nem várt buszokra szállva
Suttognak hangok hangodon
Átcipel az éj a városon
A szélén megállva feléd
Nyújtott kezekkel
Húzom a napot
Fel a ködtől részeg égre
Gomblyukakkal a hátukon
Állnak az öregre nőtt percek
És te sosem jössz el….