Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gomblyukakkal hátukon

, 218 olvasás, northman , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Hogy fáj a szív
Hajnal a járdán
A porban a hangyák
Gomblyukakkal hátukon
Hajszálerek vakolat bőrökön
Vonulnak vonulnak át
A mindenen mi elterül
Az idő foszlott lassan
Lejáró szélén
A porban a hangyák
Neveddel sötétkék hátukon
Mennek át az aluljárók hűvösén
Visszaúttalan léptek
Ablakok peremén
Tántorgó látóhatár
Fenségesen énekel
Táncot lejt piszkos
Cipőben jár
Megint itt van bennem
Amitől átfeszül a fényen
A vágytól lélegző vásznak
Remegnek téged
Nem várt buszokra szállva
Suttognak hangok hangodon
Átcipel az éj a városon
A szélén megállva feléd
Nyújtott kezekkel
Húzom a napot
Fel a ködtől részeg égre
Gomblyukakkal a hátukon
Állnak az öregre nőtt percek
És te sosem jössz el….


Megjegyzés: 2006-12-30

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: northman
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 94
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17
Összes: 113
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0829 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz