Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Balatonos

, 150 olvasás, mermaid , 4 hozzászólás

Ezerszín

Barack csorran az alkony szája sarkán,
tízgombócos fagyit nyal a nyár.
Bronzbőrű álmok nyúlnak el a partján,
a vén tó mégis az éjfélre vár.

Olyankor már csendesül az élet,
hold jár az égen, s csillag, pisla fény.
Fodrán dajkálja a mennyei képet.
Öröktől érzi, hogy van még remény.

Van remény, hogy ma még tisztább,
csendillatú percek jönnek.
Boldogságot ringatnak az álmok,
Nem sózzák a vizét többé könnyek.

Mosoly terül ekkor a csillagverte égre.
Borzong, és el sem hiszi mit lát.
Hiszen hajnal felé talán a Tejút széle
is megfüröszti benne szeplős arcát.




Megjegyzés: 2017. június 20.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: mermaid
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 301
Regisztrált: 1
Kereső robot: 27
Összes: 329
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.479 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz