Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/12.

, 33 olvasás, KáDé , 0 hozzászólás

Fantasy

Ahogyan egyre melegebb lett a nyár, úgy közeledett a testőrök tornájának az ideje. Aarvon, aki minden szabad percét gyakorlással töltötte már addig is, nem tudta tovább fokozni ezt a mennyiséget, de ezentúl nem ő volt az egyetlen, aki még vacsora után is a gyakorlótérre ment. Senki sem szerette volna elhagyni az udvart ilyen korán, de csak kevesek válhattak kistestőrré.
A nagy napon a levegő forrósággal telt meg, Aarvon csak nehezen kapott levegőt a Testőrségtől kapott nehéz vasöltözetben. A várakozás elviselhetetlen volt. Az érzés, hogy fogalma sincs, mi fog történni, volt a legrosszabb. Mondják már a nevét! Szólítsák már elő! Nem akar többet várni a többiekkel együtt. Nem akarja hallani Leeron páncéljának csörgését, ahogy fel-alá járkál izgalmában, sem Dother öklendezését a sátrak mögül.
Aztán csak eljött a pillanat. A következő sorsolásnál az ő neve volt az egyik. Párja pedig éppen Dother lett. Egymásra tekintettek, és Dother szemében pánikot pillantott meg, szinte reszkető kézzel vette fel sisakját, őbenne pedig feléledt valami düh, ahogy kilépett a felhevült küzdőtérre. A port szabályosan nyelni lehetett, a nap élesen csillogott páncéljukon, hogy még jobban elvakítsa őket. Mindketten meghajoltak az emelvény felé, amelyen maga a király foglalta el a főhelyet, mellette pedig Adriana ült, és rájuk tenkintve Aarvon még jobban bánta, hogy pont Dother mellé került. Egy gyenge ellenfelet legyőzni nem dicsőség, a küzdelem kimenetele felől pedig egészen biztos volt. Dother akkor sem volt a jobbak között, ha nem izgulta agyon magát. Úgy érezte, hogy a nap elveszíti a jelentőségét. Ez a párviadal nem volt sem ünnepélyes, sem izgalmas. Engedelmesen felvette az alapállást, aztán két lusta mozdulattal lefegyverezte a remegő Dothert. Nem volt kedve játszani, türelme ahhoz, hogy legalább még néhány csapással meghosszabbítsa a vívást. Keserű szájízzel vonult le a küzdőtérről oda, ahol Leeron is állt, aki már korábban győzött első viadalán.
- Miért pont egy idiótával kell összekerülnöm?! – fakadt ki barátjának. Ki akart tűnni a király előtt, be akarta bizonyítani mesterei előtt, hogy mennyit fejlődött.
- Lehettél volna egy kicsit gálánsabb vele.
Döbbenten nézett Leeronra, kicsit több együttérzést várt volna legjobb barátjától, aki maga remek viadalban bizonyíthatta rátermettségét.
- Fenébe a bajtársi eszményekkel – mondta - A gyengék megsegítése nem a férfiakra vonatkozik. Én igazi küzdelmet szerettem volna, de ezért nem érte meg idejönni.
- Nyugodj meg, ez csak az első forduló volt. Még rengeteg időnk van kiesni. Inkább örülnél, hogy átmentél az első viadalon. Aki itt kiesik, nem biztos, hogy kap még egy esélyt.
Aarvon érezte, hogy lassan lecsillapodik. Talán tényleg igazságtalan volt.
- Igazad van – szégyellte el magát. Túlságosan fejébe szállt a dicsőség utáni vágy. Ehelyett most visszatért újra a küzdelem előtti izgalom.
A légkör továbbra is feszült volt, de most már néhányan magabiztosan kezdtek beszélni túlesve az első viadalon. Aarvon viszont szinte félni kezdett a következő próbatételtől. Hátha most büntetést nyer előbbi kevélységéért.
De a következő feladat az íjászat volt. Aarvon agyának mélyén szilárdan tudta, hogy nincs mitől félnie. Vívni csak rövid ideje tanult meg igazán jól, de az íj egy második természete volt, mély ösztön, örök késztetés. Nyugodtan vette kezébe az íjat, higgadtan illesztette a vesszőt az idegre, mialatt néhány társának megremegett a keze célzás közben. Ő maga pontosan tudta, hová lő. A fekete pont a céltábla közepén a nyíl hegye volt számára. Mindenkinek három lövése volt, neki mindhárom talált.


- A torna több körből áll. Először kisorsolják a párokat a jelöltek közül – Morthan magyarázta Adrianának és Ahreának a játék szabályait – Ha mindenki vívott, akkor jön az íjászat. Aki egyszer sem talál a céltábla közepébe az kiesik, és sosem lehet testőr. Az izgalmasabb rész holnap jön. Akkor már csak a legjobbak küzdenek, és többféle fegyvernem is lesz.
- Ön sosem volt testőr? – kérdezte Ahrea.
- Nem, hölgyem. Én az ifjúságomat északon töltöttem. Ott voltam apród, majd kicsit később kerültem az udvarba.
- Kinél volt apród? – kérdezte Adriana.
- Daather alatt.
Mindkét lány elkerekedett szemekkel bámult rá ezek után.
- Akkoriban ő volt észak pajzsa, minden nemes boldog volt, ha oda küldhette egy időre tanulni a fiát – mondta védekezően. – És nála valóban kiváló oktatást lehetett kapni. Daather ügyes katona volt, amellett ravasz hadvezér és államférfi. Kár, hogy nemesség vagy hűség nem társult eme remek tulajdonságokhoz. Ezért is veszítette el északot. Én kaptam meg ezt a kinevezést az apjától.
- És utána lett hadvezérré kinevezve – mondta Adriana. Morthan bólintott, hogy valóban úgy történt.
Adriana jobban szerette ezeket a történeket hallani, mint odafigyelni a tornára. Számára egyik páros olyan volt, mint a másik. Morthan csak rövid időre szórakoztatta őket, utána Dermonthoz csatlakozott, és figyelték a vívókat, akárcsak Adran. Adriana inkább megbeszélte Ahreával, hogy egyiküknek sem tetszik Terana öltözéke.
- Túl élénk ez a szín. Nem illik a vörös hajához – fogalmazta meg Ahrea kritikáját. – Egyébként Morthan úrnak nincsen családja?
Adriana megrázta a fejét.
- Volt, de már nincs. Daather az ő birtokait is végigpusztította. Gondolom hajtotta a személyes bosszú is.
- Nem lehetett könnyű lenyelni, hogy a tisztségét odaajándékozták egy nála nevelkedett ifjúnak – értett egyet Ahrea. – Szerinted újraházasodik most?
- Nem túl öreg hozzá?
- Adriana! Még ennél idősebb korban is házasodnak férfiak, hogy biztosítsák a vérvonalat.
- Kétlem, hogy Morthan urat ez érdekelné. Ő katona.
- Egy jelentős családból – vitatkozott Ahrea. – De persze te jobban ismered.
- Ha már házasságnál tartunk sokkal előrevalóbb téma a király és te.
- Adriana!
- Másnak is feltűnt, hogy Adran többet táncol veled. Amúgy sem nagy titok, hogy Íh’ Trionnal meg akarja erősíteni a kapcsolatait. Sokan beszélnek erről. Atyád szerinted mikor érkezik meg?
- Nekem csak annyit írt, hogy aratás előtt tiszteletét teszi Makozinban.


Aarvon másnap reggel ugyanazzal a remegéssel ébredt, mint előző nap. Ez lesz az igazi nap, amikor eldől a további sorsa. Néhány pillanatban már megalkudott volna csak azzal is, ha a testőrök közé vívja magát, de többnyire szeretett volna a legjobbak között lenni. Akkor a király kíséretébe kerülhetne, ami nem csak megtiszteltetést és felemelkedési lehetőséget jelentett, hanem bevallatlanul is, de Adriana közelségét. Aarvon szerette nézni a lányt. Időnként elképzelte, hogy az ő kíséretében állandóan mellette lesz.
A küzdőtérre kilépve látták, hogy aznap is egy kemence ajtajai nyílnak meg előttük, olyan erővel tűzött a nap. Felsorakoztak az emelvény előtt, és közösen tisztelegtek a felvonuló királynak és kíséretének. Amikor Adran király intett a kezdésre, levonultak. Az aznapi párokat a Testőrség vezetői állították össze egyéni képességek alapján. Aarvon ellenfelének Hadron jutott, a fiú, aki a legjobb vívó volt közöttük. Ha küzdelmet akart, akkor most megkapta – gondolta, de a gyomra mégis összehúzódott, ha belegondolt, hogy Hadront már kiskorától fogva mesterek tanították.
Aarvon remegve várta, hogy rájuk kerüljön a sor. Tudta, hogy győznie kell. A Rendoni Túlélőre gondolt. Talán segít majd az akaratereje a győzelemben. A harmadik páros voltak közvetlenül Leeron és az ellenfele után. Aarvon próbálta figyelemmel kísérni barátja viadalát, de közben csak a magáén járt az esze. Igyekezett felidézni minden egyes pillanatot, amikor a kiképzés során találkozott Hadronnal, de nem gondolkozhatott sokáig. Leeron egy erős ostrommal bevette ellenfele várát, és őket szólította egy apród.
Középre álltak. Egymás szemébe néztek. Aarvon feszült volt, de valahol mélyen ott volt benne a tudat, hogy győznie kell. És ott volt a kardja is. Jó kard volt. Az elmúlt időben egészen összenőttek, megismerték egymást. Igyekezett erőt meríteni belőle, és felidézte maga előtt a legfontosabbat, hogy legyen célja. A vele szemben álló fiú nemesi családból származott, apjának rangja volt az udvarban. Ő vajon miért küzd? Ő már eddig is valaki volt. Őneki nem kell kitűnnie, anélkül is ismerni fogják. Neki ellenben csak ez az egy esélye van.
Aarvon támadott, de ellenfele könnyedén kivédte. A pengék összecsaptak. Léptek, fordultak. Támadtak és védtek felváltva. Egyre bonyolultabb cselekkel próbálkoztak. Aarvon nagyon figyelt, nehogy rosszul mozduljon. Ahogy fáradt úgy érezte, hogy már nem is ő irányítja a karját és a lábát, hanem egy felsőbb hatalom. És ő boldogan engedett ennek a hatalomnak, mert érezte, hogy győzelemre viszi. Figyelte ellenfelét is. Lassultak a mozdulatai. Többször majdnem megfogta. Aarvon pedig kezdte érinthetetlennek érezni magát. És aztán a kardja nem ütközött akadályba. Ellenfele mellkasának szorította. Tapsvihar köszöntötte. De ő csak a királyt figyelte. Felismeri vajon őt, aki az üzenetet is vitte neki? És vajon Adriana hogyan néz rá?


Adran előző nap unta tornát, de aznap végre valódi küzdelmek sorát látta. A jelöltek karddal vagy éppen buzogánnyal harcoltak. Ahogy nézte őket legszívesebben ő maga is közéjük állt volna. Sosem volt része ilyen párviadalokban. Utoljára tizenhárom évesen mérte össze a kardját Ravonnal, és akkor még nem valódi fegyverrel küzdöttek. Kariahban utána természetesen minden nap vívott, de csak gyakorlás céljával. Sosem vehetett részt ilyenfajta versenyben. Amikor még Ravonnal játszottak, annak volt tétje, de a tanításnak sosem volt része a vetélkedés valaki mással. Nem magakorabeli fiúkkal együtt tanult, és sosem lesz része abban a dicsőségben, mint a szeme előtt küzdő pároknak. Nem fog legyőzni ilyen módon soha senkit. Őt nem fogja tömeg éljenezni egy olyan pompás harcért, mint ahogyan most éljenezték a fiút, aki még annak idején a rendoni hírt elsőként meghozta. Most odaadta volna a koronáját azért, hogy kihívhassa párbajra. De ezt sosem teheti meg. A királynak tilos volt bármiféle tornán részt vennie. Értette, hogy annak idején miért így alakult a szokásjog, de mégis szívesen módosított volna a törvényeken. Ő a király, a legfelsőbb hatalom a Birodalomban, és mégis korlátozott az élete.
A nap végére már kezdett elfáradni. Alig várta, hogy véget érjen a torna, és legyen egy kis ideje, hogy ő is előránthassa a kardját, ha csak gyakorolni is. Talán egyszer majd megkéri Morthant, hogy vívjon vele. Kariahban többször is megtörtént. Először nagyon megilletődött, amikor a hadvezér odajött, hogy aznap ellene fog küzdeni. Hihetetlenül örült, hogy maga Morthan úgy véli, hogy fejlett már annyira a vívótudása, hogy megküzdjenek. Győzelemről természetesen szó sem lehetett, de a tudat, hogy egy ilyen kiváló katonával vívhatott, óriási lelkesedéssel töltötte el.
Az ő része ebben a tornában azonban nem a harc volt, hanem a jutalmazás, elismerő bólogatás, és dicsérő beszéd. A Testőrség vezetői átadták neki azoknak a listáját, akik felvételt nyertek a testületbe, de az ő joga volt, hogy néhányukat kiválassza a saját kíséretébe. Adran három fiút választott ki. Aarvont, Leeront és Hadront. Aarvon és Leeron pusztán egyéni képességeik miatt nyűgözték le, de Hadron nemesember fia volt, így az ő kiválasztása inkább a befolyásos család kedvéért történt.
A nap végén a Testőrség vezetője, Aralow hirdette ki a kistestőrré előlépettek nevét, akik azonnal hűségesküt tettek neki. Ez volt a tornát megkoronázó ünnepélyes aktus. A hűségeskükhöz már hozzászokott Adran, nem volt ez sem különösebb számára. A fiúk felálltak sorban, és elszavalták a szavakat:
- Életem a királyomé, II. Adrané. Hűséggel szolgálom kardommal és elmémmel a halálomig vagy elbocsátásomig. Soha meg nem futamodok és el nem árulom az én uramat, és királyomat. Teljesítem minden parancsát, amit személyesen vagy a Testőrség vezetői által ad nekem.
Ezután a vezetők szimbolikusan a Testőrség testébe olvasztották őket azzal, hogy egy kis kitűzőt adtak át nekik. Miután ez is megtörtént, eljött az ő része. Felállt, hogy megtartsa kis beszédét, és kihirdesse a kiválasztottak nevét.
- Mindannyian jól harcoltatok! – kezdte. - Bebizonyítottátok, hogy a Királyi Testőrség valóban a legjobb iskola minden ifjú katonának. Mivel különlegesen ügyesek vagytok, különleges katonák lesztek. A legkülönb testület tagjai lettetek az egész Marám Birodalomban. Őszintén reméljük, hogy szívvel lélekkel fogtok harcolni a királyotokért, a hazátokért. Véreteket és életeteket fogjátok adni ezért a két célért. Legyetek hűségesek, és megkapjátok majd jutalmatokat. Az elmúlt két nap folyamán mind bebizonyítottátok rátermettségeteket, de királyi jogunk, hogy néhány kivételes tagotokat kiválasszuk saját kíséretünkbe már most. Legyenek ők példák mindannyiotok számára, és küzdjetek tovább, hogy néhány év múlva teljes jogú testőrök lehessetek mind. Most pedig jöjjenek a kiválasztottak: Hadron az elshoi Dascen házból, Leeron Makozinból és Aarvon a Nagy Erdő vidékéről.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Regény
· Írta: KáDé
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:

· Tűz táncol földjeik felett. V. Élet és halál ura/3.
· Tűz táncol földjeik felett. V. Élet és halál ura/2.
· Tűz táncol földjeik felett. V. Élet és halál ura/1.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/10.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/9.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/8.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/7.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/6.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/5.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/4.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/3.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/2.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/1.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/14.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/13.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/12.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/11.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/10.
· Amikor kimegyek a jégre…
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/9.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/8.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/7.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/6.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/5.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/4.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/3.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/2.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/1.
· Tűz táncol földjeik felett. II. Kariah börtönében/4.
· Tűz táncol földjeik felett. II. Kariah börtönében/3.

· Mutasd mindet...


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 27
Regisztrált: 0
Kereső robot: 72
Összes: 99
Jelenlévők:
 · Aimee


Page generated in 0.0451 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz