Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kis éji arcpoétika

, 36 olvasás, SunVice , 2 hozzászólás

Ars poetica

A stencil lépcső pokoljában ülve
Nézem, miként habókol a bohém,
Ahogy a borvirág szilajon hullámzik a nyelvén.
Boldog a kis lusta kavics:
Masszőr cipőmtől csikis.
Ezen hermetikus, fantom
Nevetésen másképp van a tekintetem.
Ontottak az ózonfalak,
A szíriusz sokasági ellenemre vannak.
Én és a sok kicsi kollektíven kacag.
Parttalanul páratlan a hangulat.
Az együttlét sem való magamnak?

Ti, bohémek, el!
Nektek mióta engedett
A fösvény ítélet?

Lehetek nektek a szó,
Az undor, a tiltott gyümölcs,
S akkor többet miattam ne költs,
Melodráma, ott nem rólad szól a fáma.
Nem lehetek: vagyok.
A pöttöm Góliát,
A lázas bőrkabát.
Falakat kaparva könyörögve kéred,
Ne pofont adjak, érzelmet.
Elkérek koronás palotát,
Körötte nihil türannisz -
Röhögve, térden a sírodba visz.
Felülről leemelt vagy ki csapzottan szorong.
Ha nőből vagy, árva vagyon a vénuszdomb!
A fenevad, a tömjénezett renegát,
A sátáni Jézus,
A rózsadombos Golgotád.

De ha akarod,
Hogy szelíden válaszd ki királyod,
Ha mosolyodon gördülnek a jutalomfalatok,
Ha viharban, a fatális haragban
Tépedt-pépes kilátással,
Súgod, mondod,
- És kétségtelen, s igazából -
Jól lásd: lefegyverezted ezt az
Álarcos jószágot,
Szita neked testszíne,
Ahogy pendül áldásod:
"Az egyetlen szerelmed én vagyok. "
S miattad ölelem szívemre az egész világot.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ars poetica
· Kategória: Vers
· Írta: SunVice
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 33
Regisztrált: 11
Kereső robot: 67
Összes: 111
Jelenlévők:
 · Agatha_Keyguard
 · deb
 · F_Fjan_Tom
 · gazzo
 · habea
 · inyezsevokidli
 · Menda
 · mermaid
 · PiaNista
 · SusanWinter
 · Syringa


Page generated in 0.061 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz