Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/11.

, 27 olvasás, KáDé , 0 hozzászólás

Fantasy

A következő napokban végigvonult Makozinon Rendon elfoglalásának a híre. Néhány napig erről beszéltek, aztán elmúlt. Nem rázta meg különösebben az embereket, hogy messze a vad határvidéken mi történt. Adriana nem felejtette el, de napjait mégsem az aggódás töltötte ki, hanem a remény. Egyfolytában Ahreával sugdolóztak.
- Szeretném, ha egyszer igazán szeretnének – mondta Ahrea. – Azt is szeretném, ha sikerülne teljesítenem atyám akaratát. Azt akarom, hogy büszke legyen rám, amiért jól szolgálok neki és Íh’ Trionnak, bár annyira sajnálnám otthagyni Íh’ Triant. De hát akármelyik lány boldogan lenne a bátyád felesége, azt hiszem, nekem sem kéne panaszkodnom.
- Ő a király.
- És több ennél. Fiatal, jóképű és kedves. Figyelmes a lányokkal. Az utóbbi időben azt hiszem, több időt tölt velem, és mindig olyan szépen beszél. Kezdek reménykedni benne, és egyszersmind félni is tőle, hogy atyám nem hiába küldött ide.
- Szereted? – kérdezte Adriana izgatottan.
- Azt hiszem, igen.
Egymásra mosolyogtak, aztán Ahrea arca elsötétült.
- Atyám nem látja elég biztosnak a helyzetemet. Ide fog jönni. Megalázó, hogy ilyen nyíltan idejön. Mindenki tudni fogja, hogy miért. De semmit sem bíz a véletlenre. Ha így válok királynévá nem fognak tisztelni. Mindenki le fog nézni. Ráadásul ha Adran mégsem engem akar elvenni, akkor soha többé nem nézhetek majd az emberek szemébe.
Ahrea arcán büszkeség sugárzott át, és Adriana a jövendő királynét ismerte fel benne. Tisztelni fogják Ahreát, ha így áll oda a trónszék alá, ettől nem kell tartania.
- És ha Adran még azelőtt megkérne, hogy atyád ideér?
- Ugyan már, Adriana. A házasság a szülők dolga. A lánykérés előtt még mindenképpen tárgyalni kell. Hogy házasodhatna a bátyád ilyen hirtelen, amikor eddig csak igyekszik kikerülni a házasság kérdését? Mindenki beszél róla, hogy már több nagyúr is próbálkozott. Félek, hogy az én apám is feleslegesen utazik.
- Nem hiszem, hogy ettől kellene tartanod – próbálta Adriana megnyugtatni Ahreát. Ő tudta, hogy Adran el fogja venni a lányt, de ezt nem mondhatta el neki. Nem kérték fel házasságközvetítőnek.
Néhány nap múlva viszont újra Rendonról kezdtek suttogni a palota folyosóin. A Históriás érkezett meg egy reggelen egy különös férfival.
A trónteremben izgatottan morajlott az összegyűlt embertömeg. Adriana a trónszék emelvénye alatt állt, és nem tudta levenni a szemét a király felé közeledő alakról. Az egész lényében volt valami megfoghatatlan, valami kísértetszerű, mégsem volt túlvilági jelenség. Csapzott haja, viseltes ruhája, szakadt, foltozott köpönyege semmiképpen sem tették méltóvá a királlyal való találkozásra. A meghajlása katonás volt, egyszerű. Ahogy felemelkedett Adriana meglepődött, hogy milyen magas. Vékony, hajlott alakja miatt mégsem volt óriásnak mondható. Szögletes, beesett arcán sötét árnyékok húzódtak. Volt valami riasztó a kisugárzásában. Adrianát a szemei ijesztették meg a legjobban. Azokban vad láng égett. Elkapta róla tekintetét, nem mert a férfira nézni, miközben az elkezdett beszélni. Mély, rekedt torokhangon szóalt meg minden formaságot nélkülözve. Szavai visszaadták durvaságát.
- Azon az éjjelen, mikor megtámadtak minket maga a rettenet jött el értünk. Annak az éjszakának más volt az íze, mint bármelyiknek előtte. Én láttam meg először őket az egyik bástyáról. A fáklyáik fénye hirtelen világította be a sötétséget, és felfedte szörnyű tömegüket. A semmiből özönlöttek elő, és nem állt ellen nekik semmi. Áradatuk elsöpört minket. Rövid ostrom volt és véres. Nem csak a várat akarták elfoglalni, más céljuk volt: ölni. Nem hagytak élő embert a felkelő napnak. De volt, ami a támadók vérszomjánál is ijesztőbb, és veszélyesebb volt. Megjelent a tűz. Nem szokásos tűz volt. Ezek valóban élő lángok voltak. Olyasmi is elégett, ami máskor ellenáll a tűznek. Délen mesélnek egy tűzről, amit Pusztítónak hívnak, mert még a víz sem oltja el. Ez a tűz olyan volt, még akkor is, ha a meséket nem tartjuk igaznak. Ez a tűz porig égette Rendont, csak hamu maradt, semmi más.
A férfi elhallgatott. Adriana érezte, hogy a rémület belemar a gyomrába. Hallotta a halottak sikolyát, látta az égő falakat, az éjszaka izzó parazsát. Felidéződtek benne a kariahi ostromok. Adranra nézett, de nem látott rajta semmit, a mellette álló Oliender arcára viszont kiült a kételkedés. Őket nem rémíti meg, amit hallottak? Csak ő érzi a zsigereiben a veszélyt, a bizonytalanságot? Valami nyugtalanította a beszámoló tartalmán túl is, valami nem volt rendben.
- Hogy lehet, hogy te életben maradtál, amikor mindenki más meghalt? – kérdezte élesen Adran. Adriana ugyanabban a pillanatban fogalmazta meg maga is a kérdést.
A túlélő feljebb emelte a fejét. Most először nyíltságot sugallt a tekintete, volt benne valami egyszerű és tiszta.
- El kellett hoznom a hírt, hogy megjelent a Pusztító.
- De hogyan kerültél ki az ostromlók gyűrűjéből? – kérdezte Morthan türelmetlenül.
- Én csak azt tudom, hogy el kellett hoznom a hírt a veszélyről, ami immár itt áll a határon. Ez a tűz fenyegetőbb minden más rémségnél, a rettenet hozott ide.
Adriana libabőrös lett, de a teremben körülnézve nem látott mást csak, kétkedő szemeket, félmosolyra húzott szájakat. Nem veszik komolyan - döbbent rá. Hiszen ez csak egy rémtörténet, egy mese. Egy mese, amit valamikor nagyon régen ő is hallott még Elshoban verőfényes napsütésben. Talán Ravon mondta el, hogy megijessze, de Adran is lehetett.
- Van még valami mondandód? – kérdezte Adran.
- Én mindent elmondtam.
- Köszönjük irántunk mutatott hűségedet, és a Birodalomnak tett szolgálatodat.
Adran ezekkel a szavakkal bocsátotta el a férfit. Adriana hosszan nézett utána. Egy őrültet látott? Egy csatától megtört, meghasadt elméjű embert? A szemében lobogó láng, a vadság az őrületet jelezte volna? Eszébe jutott az anyja utolsó napjaiban nyugtalanul forgolódó pillantása, soha meg nem álló léptei. Ugyanazt az űzöttséget vélte felfedezni a távozó férfiban is. Az ajtóban egy ősz öregember csatlakozott a túlélőhöz. A Históriást ismerte fel benne, bátyjának és Ravonnak egy régi tanítóját, akinek a történelemről szóló meséin csüngtek.


Aarvon a fal mellől figyelte, ahogyan a Históriás útjára bocsátja a Rendoni Túlélőt. Hosszan suttogott a fülébe, aztán a férfi megsarkantyúzta éjfekete ménjét, és kilovagolt a fellegvár kapuján. A Históriás visszafordult Aarvon felé.
- Sétálhatunk egyet a falakon, ha szeretnél. Makozin szép látvány, amikor a nap lemegy, és végleg ráborul a hegyek árnyéka.
Aarvon tudta, hogy most végre felteheti a kérdéseit.
- Hogyan élte túl? Miben különbözött a többiektől? – kérdezte az öregembert.
- Őneki volt célja. Ő nem a várért küzdött, hanem a királyért. Ő nem meg akarta védeni a várat, ami esélytelen volt, hanem uralkodójának akart hírt vinni. Határozott volt és elszánt. A kitartása és az akaratereje tartotta életben. Olyan célért harcolt, ami továbbvezetett. Az érzelmek különösek, Aarvon. Vezérelnek minket, és meghatározzák az életünket. Ott nincs többé helye az ésszerűségnek. Megmagyarázhatatlan talány ez. Az ész törvényei szerint ennek a katonának meg kellett volna halnia. De őt önmagán túlmutató eszmények és érzelmek vezérelték. Így lett belőle a Rendoni Túlélő.
- Nem hiszem, hogy a többi katonának ne lett volna valamilyen célja. Ők mégis meghaltak.
- Úgy látszik nem volt bennük elég erős az akarat. Vagy eleve elveszett dologért küzdöttek. A várat nem védhették meg. A menekülés viszont reális cél volt.
- Mégis csak neki sikerült. Más is elmenekülhetett volna. De ők a helyükön maradtak harcolni.
- Ő sem hagyta ott az ostromot. Végig harcolt. Aztán látta elpusztulni a várat. Csak ezután jött el. Sebesülten, kimerülten érkezett hozzám. Bátor ember.
- És mi a neve? Azt még senki sem említette, pedig hős lett.
- A hősök a hőstettről kapják a nevüket. Vannak emberek, akiknek nem fontos az első neve, amit a születésekor kapott. Később mássá válik. Én is csak a Históriás vagyok. A foglalkozásom jelöli ki a lényemet. Ez vált a nevemmé. Őt a bátorsága a Rendoni Túlélővé tette.
Aarvon még mindig nem érezte úgy, hogy kielégítő választ kapott, de tudta, hogy ezt a témát felesleges továbberőltetnie, a Históriás, ha egyszer eldöntötte, hogy nem mond el valamit, akkor sehogy sem lehetett belőle kihúzni a tudást. Másik kérdést tett hát fel:
- Mi a helyzet a tűzzel, amiről mesélt? Tényleg létezik ilyesmi? Emlékszem, hogy régebben még mesélt nekem valamit az anyagok különös természetéről, és arról, hogy változtathatóak. Meg, hogy ne dőljek be minden ostoba trükknek.
- Ez esetben nem hiszem, hogy trükkről lenne szó. Persze elképzelhető, hogy sikerült a délieknek előállítani valami veszélyes keveréket, amivel fokozhatják a tűz erejét, de kétlem, hogy így volna. Ez a tűz nagyobb volt az emberi hatalomnál. Nem szabad szűklátókörűnek lennünk, és azt hinni, hogy nincsen olyasmi, ami felette áll az emberinek.
- Ön tényleg hiszel ebben a tűz dologban?
- Igen, bár remélem, hogy tévedek.
- De maga a tudomány embere. Hogy hihet ilyen képtelen dologban?
- Tudományos alapon. Sok történetíró beszámol arról, hogy a természet erői néha furcsán viselkednek. A beszámolók gyakran egybevágnak. Nem találhat ki több ember egymástól függetlenül ilyesmit ugyanúgy. És éppen ma hallottunk egy szavahihető tanút.
Aarvon gondterhelt derűt látott a Históriás arcán, és nem tudta, mit kéne hinnie.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Regény
· Írta: KáDé
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:

· Tűz táncol földjeik felett. V. Élet és halál ura/3.
· Tűz táncol földjeik felett. V. Élet és halál ura/2.
· Tűz táncol földjeik felett. V. Élet és halál ura/1.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/10.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/9.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/8.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/7.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/6.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/5.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/4.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/3.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/2.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/1.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/14.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/13.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/12.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/11.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/10.
· Amikor kimegyek a jégre…
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/9.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/8.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/7.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/6.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/5.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/4.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/3.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/2.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/1.
· Tűz táncol földjeik felett. II. Kariah börtönében/4.
· Tűz táncol földjeik felett. II. Kariah börtönében/3.

· Mutasd mindet...


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 0
Kereső robot: 75
Összes: 99

Page generated in 0.0814 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz