Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Apák napjára

, 18 olvasás, nagyvendel , 0 hozzászólás

Ünnep

Apám keze

Gyermekkoromban
Éreztem hogy szeretett,
Fogta, simogatta
Arcomat, s kezemet.
Tőle örököltem
A nevemet, s
A szelíd lelkületet.
Örültem hogy ilyen apám lehetett.
Amit az életről tudok,
Tőle tanultam.
S a kezét mivel
Óvón terelgetett,
Felnőtté fogadva
Nyújtotta felém,
Melynek mindig örültem,
Egy szép nap reggelén...
Ő hatvan éves volt,
Akár mint most magam,
Én tizennyolc lehettem.
Örömmel fogadtam,
Megtisztelésnek vettem,
Hiszen Ő volt a példaképem.
Fogadd el te is
Tőlem ezt a kezet,
Amíg lehet...
Amíg csak lehet...


Megjegyzés: Apák napjára, 2017. június 17.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ünnep
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 9
Kereső robot: 54
Összes: 103
Jelenlévők:
 · Agatha_Keyguard
 · bArthAKata
 · F_Fjan_Tom
 · Menda
 · mermaid
 · Syringa
 · taxus_baccata
 · túlparti
 · zsoloo


Page generated in 0.0503 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz