Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kábulat

, 164 olvasás, lyanoka , 17 hozzászólás

Sajgó lélek

Elgyengít az ópiát
Fájdalmamba belevág
Nem tudom én mit akar
Lágy ködével eltakar.

Nincsen bennem gondolat
Álmok vége benn szakad
Valóságon át lüktet
Képzeletem csak büntet.

Forog velem a világ
Lefelé nő a virág
Szédítő az utazás
Nincs már nekem maradás

Nem tudom, hogy mit teszek
Valósággal repkedek
Talpam alatt a Nap jár
Kényszerű a zuhanás

Meddig tart ez, oly mindegy
Meg sem kérdik, "hogy ityeg? "
Vissza-vissza kell jönnöm,
El sem szabad köszönnöm.

-.-

Talpra fogok állni
Keveset dumálni
Örül majd mindenki
El lehet feledni
Mindent.

Megjegyzés: Egy betegség kezelésére írt fel az orvos nekem egy gyógyszert, amely ópiátot tartalmazott. A versben ennek a hatásait írom le. Azóta már megszabadultam ettől a fájdalomcsillapítótól, nem voltam hajlandó többet szedni.
Senkinek sem javaslom, sem kipróbálni, sem átesni ezen, illetve ha hasonló hatóanyag-tartalmú "gyógyszert" kap bárki is, inkább ne váltsa ki, kérjen másikat. Az internetes keresőben is érdemes rákeresni egyes gyógyszerek hatóanyagtartalmára, még a kiváltás előtt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: lyanoka
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 35
Regisztrált: 3
Kereső robot: 60
Összes: 98
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Jasyna
 · nagytamás


Page generated in 0.0452 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz