Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/10.

, 35 olvasás, KáDé , 0 hozzászólás

Fantasy

Adriana furcsa álomból ébredt, maradék foszlányai még ott keringtek körülötte, de ahogy próbált visszaemlékezni az érzések lenyomata is semmivé vált. Körbejártatta szemét, de az ágy függönyei mögött levő szoba nyugodt volt. Nézegette kicsit ágymennyezetének faragványait, és átfordult a másik oldalára. A könnyű takarók alatt kényelmesen feküdt, szemét újra lehunyta, amikor mégis valami neszt hallott. Az udvarhölgyek hálóháza felől jött. Mintha valaki halkan sírt volna, de az álom már túl mélyre húzta, semhogy felkeljen.
Reggel korán ébredt. Mezítelen talpait kidugta a takarók alól. A kő hűvös volt alatta, de nem bántóan. Jobb szeretett mezítláb lenni nyáron, mint papucsban. Leült kedvenc helyére, az ablakfülkébe, és elnézte a falon billegő madarakat. Miközben Nenni, az öregasszony behozta a reggelit, és két udvarhölgye nekiállt előkészíteni a ruháját, azon gondolkozott, hogy sírt-e valaki hajnalban, vagy csak álmodta. Nennitől még megkérdezte volna, de semmiképpen sem Amela és Ahrea jelenlétében, akik már kikészítették az alsó öltözékét, és két hétköznapi ruhát mutattak feléje, hogy válasszon.
Mikor végzett a reggelivel, kifésülték a haját. Ahrea kezei finomak voltak, ügyesen bánt fésűvel, sosem húzta a haját. Utána befűzték, és ráadták az inget, az alsószoknyát, és végül a ruhát. Ékszert nem viselt a saját termein belül, de a hajkoronáját sosem hagyták szabadon lógni, időnként az egészet befonták, máskor csak pár apró fonat fogta körbe a szabadon hagyott göndör tincseket. Mialatt körülötte forgolódtak Adriana észrevette, hogy Ahrea mintha sápadtabb lenne, mint máskor. Vajon ő sírt? Oka lett volna rá. A lány szerette az otthonát, és apja szinte túszként küldte a királyi udvarba, így fejezve ki baráti szándékát az új uralkodó felé. A lány délelőtt félrehúzódva egy alakfülkében hímezgetett, és ő odaült melléje.
- Bánt valami, Ahrea? – kérdezte tőle halkan. Ahrea ránézett sötét szemeivel. – Nem fogom továbbadni, bármi is az – tette hozzá.
Ahrea úgy döntött, megbízik benne, mert beszélni kezdett:
- Az apám nem akarta elveszíteni mindenét, amikor Daather hatalomra került. Hűséget esküdött neki, habár nem vett részt az összeesküvésben. Az összes körülötte lévő úr viszont igen. Most nagyon kell igyekeznie, hogy Adran király is a kegyeibe fogadja. Apámnak Íh’ Trion nagyon sokat jelent. A többi tartományban nem gyakori, hogy egy családból kerül ki huzamosabb ideig a kormányzó, de nálunk a családom irányítja a tartományt Izmian uralkodása óta. Apám nem akar szégyent hozni a család nevére. Nincsenek fiai, csak négy lánya. A húgaim még kicsik. Én vagyok az egyetlen fizetőeszköze. Itt akar férjhez adni, hogy erősítse a kapcsolatait az udvarral.
- Mindannyiunkat erre nevelnek – mondta Adriana.
- Nem, de a többieknek nem olyan sürgős egy előkelő házasság. Nézd meg Seemeát. Válogathat a nemesurak közül, és még csak nem is kell túl rangosnak lennie, ráadásul még van néhány éve. Nekem viszont azonnal magamra kell vonnom a király figyelmét, hogy végrehajtsam az apám akaratát.
Adriana sejtette, hogy Ahreának kell hozzámennie a bátyjához, de Adrantól még nem hallotta, hogy tervezné a házasságot, ahogy Ahrea sem mondta ki ezt soha korábban.
- Ha Adran valóban elvesz téged, nem jársz rosszul. A bátyám jó ember. És ugyan ki mást vehetne el? Évszázados hagyomány a királynak Íh’ Trionból házasodni.
- Tudom, hogy jobbat nem is kívánhatnék magamnak, de fogalmam sincs, hogy megtörténhet-e ez. Nem tehetek semmit, apám mégis számon fog kérni. Ráadásul, ha minden álomszerűen történik, én akkor sem… Olyan önző vagyok, Adriana, de nem akarom elhagyni a hazámat. Ott nőttem fel, oda tartozom. Mindig is azt reméltem, hogy ott is házasodom meg. Én sosem akartam királyné lenni. Én félek.
- Azt hiszem, megértelek. Én is vágyok már haza. Adran azt mondta, ősszel végre hazamehetünk Elshoba. De csak a vadászatok után. Nekem is az az otthonom, és én sem akarom elhagyni.
Ahrea feltárta előtte, mi vár rá is, ha letelik az egy éve, amelyet Adrantól kért. Előbb-utóbb férjhez fogják adni valahova. Talán nem is Marámiába. A gondolat volt annyira rémisztő, hogy elvágja fonalát, és azután inkább arra figyelt, hogy Adran említi-e a házasságot, hogy közeledik-e Ahreahoz. Örült volna, ha a bátyja olyan lányt vesz el, akit kedvel. És abban biztos volt, hogy Ahrea jó királyné lenne. Okos volt, és kedves. Adriana azt szerette benne a legjobban, hogy sohasem pletykálkodott. Magasan felette állt a Terana és Karina féléknek, akiknek abból állt az élete. Korban is illett Adranhoz, hiszen csak két év volt közöttük.
Ahogy haladt a nyár, Adriana végre észrevette bátyján, hogy elkezd udvarolni Ahreának. A vacsora utáni táncoknál többször kérte fel, mint bárki mást. Ha a király kilovagolt a hölgyekkel együtt, mindig Ahrea mellett is haladt egy darabig.
Már vége felé járt a nyár, amikor Adran magához hívatta Adrianát.
- Ha itt az ősz, Vrednába megyünk vadászatra. Te is jöhetsz – jelentette be.
Adriana nagyon örült. Vredna egy kisebbfajta vár volt Makozintól északra erdők és hegyek között. Gyerekkorukban sokat voltak ott, és az volt a kedvenc vára egész Marámiában.
- Utána megyünk Elshoba. Aztán Em’ Teinbe –folytatta Adran.
- És végül Íh’ Trionba?
- Pontosan.
- Miért oda megyünk utoljára? – kérdezte remélve, hogy azt a választ kapja, amelyre számít.
- Azért mert meg akarok házasodni – mondta Adran, de arcán nem tükröződött az a mosoly, ami az ő lelkében szétáradt. - Nem akarom sokáig halogatni. Nagyon kellemetlenül sürgetnek már a tanácsadóim. És minden nagyúr célozgat arra, hogy feleségül vehetem a lányát. Én viszont Ahreát választom.
- Szereted vagy csak ő a legmegfelelőbb? – érdeklődött Adriana kicsit félve. Örült volna neki, ha a bátyja nem csak érdekből választ, de nem látta rajta a lelkesedést.
- Szerelem ilyen rövid idő alatt nem alakulhat ki – mondta tárgyilagosan. - De kedvelem, és ő a legmegfelelőbb. Egyéni tulajdonságai és az apja pozíciója miatt is. Íh’ Trionban mindig sokan támogatták Daathert, és a kormányzó sem foglalt ellene állást. Ha meg akarom nyerni a tartomány hűségét a legegyszerűbb, ha onnét házasodom.
Adriana kicsit csalódott Adran válaszától. Abban reménykedett, hogy a bátyja ennél jobban szereti Ahreát.
- És mikor akarod megtartani az esküvőt? – kérdezte.
- Íh’ Trionban akarom megkérni hivatalosan, aztán majd utána Elshoban tartani az esküvőt. De még mielőtt eljárnánk a násztáncot örülnék, ha megtudnád, hogy miért jönne hozzám. Csak mert király vagyok, és ezt kell tennie, vagy kedvel is?
Szóval mégis számít neki Ahrea.
- Megteszem – ígérte. - De Te is beszélhetnél vele. Könnyebben mondana igent, ha jobban ismerne. És mesélhetnél neki sok szépet Elshoról, mert nagyon ragaszkodik a saját otthonához.
Beszélgetésüket az ajtó nyalása zavarta meg.


Aarvon fáradtan tért vissza Leeronnal a cellájukba a kiképzés végeztével. A vizeskancsóért nyúlt, hogy igyon egy kupa vizet, de meglátott az asztalon egy levelet. A Históriás küldte. Kezébe vette és kibontotta. A levélben volt egy másik lepecsételt lap is. Aarvon olvasni kezdte a külső levelet:

"Kedves Fiam!
Két levelet küldtem. Ezt neked, a másikat a királynak írtam. Add át, amilyen gyorsan csak lehet. Fontos a tartalma. Ha magad nem tudod eljuttatni a királyhoz, tedd meg Dermont úr közvetítésével, de azonnal.
Az én követem gyorsabb, mint a király futára, ezért nem kaptatok még hírt arról, hogy a déli határon összegyűlt egy sereg, és megostromolta a határfolyó déli partján lévő Rendon várát. A védők nem tudták megtartani. Mindet megölték, csak az menekült el, aki nekem hozta a hírt. Ő nálam van sebesülten. Ha felépült, felküldöm az udvarba, hogy a király kihallgathassa.
Írj, ha az üzenetet átadtad a királynak, és a leveledet add át Tervannak. Az istállóknál megtalálod.
a Históriás"

Aarvon megdöbbent. Megtámadták volna a birodalmat? A déliek mindig is vezettek portyákat a folyó marám felére, de sosem ostromoltak várakat.
- Mi állt a levélben? – érdeklődött Leeron.
- Megtámadták, és elfoglalták Rendont – válaszolt Aarvon, és a saját döbbenete tükröződött vissza Leeron arcán is. – Át kell adnom ezt a királynak – vette kezébe Aarvon a belső levelet.
- Hogyan? Téged nem fognak odaengedni a királyhoz.
- Megkeresem Dermont urat. Ő fogadni fog.
Nem telt sok időbe megtalálnia Dermontot. Még nem tért vissza a saját szállására, és ott volt a trónteremben. Amikor meghallotta miről van szó, azonnal a királyhoz indult. Aarvon nagy örömére őt is magával vitte, hogy ő adja át az üzenetet, hiszen ő hozta.
A király szobája előtt bejelentették őket, majd beléptek. Aarvon még sosem volt ilyen közel a királyhoz, aki ráadásul nem egyedül tartózkodott a szobában. A húga ott állt mellette. Mélyen meghajolt előttük.
- Menj, Adriana – küldte ki halkan Adran a húgát.
Aarvont súrolta a lány szoknyája ahogy elhaladt mellette. Szívesen megérintette volna, de a király hangja magához térítette.
- Halljam, mi az a fontos hír?
- Felség, ezt a levelet kell átadnom Önnek – nyújtotta át Aarvon a Históriás levelét.
Néhány percig csend volt, amíg a király elolvasta a levelet. Az arca elsötétült.
- Ez nem tűr halasztást. Egybehívom a királyi tanácsot, és a hadsereg vezéreit. Mi a neved fiú?
- Aarvon, felség.
- Aarvon, köszönjük a hírt. Add át a Históriásnak is köszönetünket. Most pedig menj. Az ajtónállóknak szólj, hogy üzenjenek a királyi tanácsnak, ás a hadsereg vezéreinek.
Aarvon boldogan hagyta el a szobát. Úgy érezte ő a világ legszerencsésebb embere. Szinte repült a folyosókon, hiszen láthatta a királyt és a húgát, fontos szolgálatot tett neki, és a Birodalomnak. Habár az érdem elsősorban a Históriásé volt, mégis fontos láncszeme volt az eseményeknek. A király megjegyezte a nevét. Valakivé vált. Az csak halványan pislákolt a tudatának mélyén, hogy talán a Birodalomnak jóval kevésbé szerencsés ez a nap.


Adriana nem tért vissza a saját szobájába. Ahhoz túlságosan is izgatta, hogy mi történt. Tudta, hogy csak valami nagyon fontos dologgal zavarhatták meg Adrant. Kíváncsi és nyugtalan is volt. Ott barangolt a tanácsterem közelében, majd egy mellékajtón besurrant a mellette levő trónterembe, és leült a trónszék lépcsőjére. A terem üres volt, a fal mellett pedig különben sem volt feltűnő jelenség. Míg várakozott, azon gondolkodott, amiről azelőtt beszélgettek, hogy Dermont megzavarta volna őket. Adran valóban el fogja venni Ahreát. Ha lesz felesége, végre lesz egy olyan beszélgetőtársa, aki egyenrangú vele, aki családtag, és Ahreát nagyon szerette. Ennél jobban nem is alakulhattak volna a dolgok. Csak nehogy valami szörnyűség történjen! A változatlanság állapota és a hirtelen történések egyaránt ott voltak az életében. Most már rendes ritmusban haladt az élet, egyensúlyban voltak az események és az idő. Nem akarta, hogy ez megváltozzon.
Lassan kezdett beesteledni. A boltívek árnyékai megnyúltak. A folyosókon meggyújtottak néhány fáklyát, majd a teremben is, de őt nem vették észre. Hullámzó fényük sejtelmes félhomályba vonta a kőfalakat. Adriana még mindig várta, hogy Adran felszabaduljon. Végtelenül hosszúnak tűnő idő után nyílt meg az ajtó, és az urak elhagyták a szobát. Adriana addig igyekezett megbújni az árnyékban. Aztán, amikor sz urak elhagyták a tróntermet besurrant a félhold alakú asztal köré éüpült helyiségbe, de Adran már távozhatott a másik ajtón. Felment a szobájához, és az őrök beengedték.
Adran az íróasztal mögött ült. Először nem vette észre Adrianát, aztán lassan felemelte a fejét.
- Azt hittem már lefeküdtél.
- Tudhattad volna, hogy annál sokkal jobban izgat, hogy mi történt.
- Várhatott volna reggelig. Annyira azért nem életbevágó.
- Szóval mi az? – sürgette Adriana, zavarta az Adran homlokán megjelent ránc.
- Elfoglaltak délen egy várat. Határmenti villongás, semmi több.
Adriana nem hagyta ennyiben. Ennél sokkal többet várt.
- Ha csak ennyi, akkor miért volt olyan sürgős? És miért kellett órákig tanácskozni róla? Ha csak azért nem akarsz többet mondani, mert azt hiszed, hogy megijedek, akkor eszedbe juttatnám, hogy én is Kariahban éltem. Nem vagyok gyerek, akit meg kell óvni a rossz hírektől.
- Az még sosem jutott eszedbe, hogy esetleg van, ami nem tartozik rád? – kérdezett vissza Adran.
Adrianát hirtelen nagyon mélyen érintette ez a mondat. Tudta, hogy nő. Tudta, hogy nem kéne ilyesmivel foglalkoznia, de sosem kezelték így.
- Azt hittem, hogy ez neked nem számít – mondta csendesen.
Adran szemében megbánás villant.
- Nem, nem gondolom ezt komolyan. Csak néha egyszerűbb lenne, ha hajlandó lennél egy kicsiny elzárt világban élni, ahol nincs más csak boldogság.
- Ilyen nem létezik. A nők is a valóságban élnek. Csak ők nem tudják, hanem érzik a történéseket. Ez sokkal rosszabb, mint tudni is róla. A legtöbb nő kétségek között él egyfolytában, ahelyett, hogy biztos tudással rendelkezne.
- Ezt te honnan tudod? Sosem kellett így élned.
- Nem, de másoknak igen. Ahreának vagy más udvarhölgyeimnek például. Tőlük tudom.
Egy kis ideig csend volt, aztán Adran hozzákezdett a beszámolóhoz:
- Azért volt egyedi az eset, mert már nagyon régóta nem támadták meg délről a Birodalom egyik várát. Karavánokat, utazókat időnként kifosztanak, vagy kisebb katonai egységeken rajtaütnek. De nem szoktak várat ostromolni. Ráadásul úgy tűnik különös kegyetlenséggel tették. Nem hagytak túlélőket, csak egy valaki menekült meg. Ő most a Históriásnál van. Ő juttatta el ide a hírt.
- Melyik várat?
- Rendont. Nem egy fontos erősség. Ezért nem hiszem, hogy valami nagyobb állna a támadás mögött. Ha komoly célja lett volna a hódítónak, egy fontosabb várat foglalt volna el. Úgy néz ki lett volna ereje egy nagyobb ostromra is. Talán valami személyes oka volt pont Rendont elfoglalni. A déliek furcsák, lehet, hogy vérbosszút esküdött egy ottani ellen.
- És mit mondott a Tanács? – érdeklődött Adriana. Őt zavarta, hogy Adran félvállról veszi az ügyet.
- Volt, aki egyetértett velem, volt, aki nem.
- És most mi lesz? Visszafoglaljátok?
- Nem. Nem fogom a saját váramat ostromolni. Főleg ha több emberéletbe kerülne, mint amennyi hasznot hajt. De menesztünk küldöttséget az egyik déli fejedelemhez, aki azon a területen uralkodik. Követeljük majd a vár visszaadását vagy kárpótlást. Nem akarok egy ilyen kis várból nagy ügyet csinálni.
Adriana örült, hogy bátyjának békés szándékai vannak, nem szerette volna, ha kitör egy háború. De azért mégis zavarta, hogy nem történik semmi, pedig megtámadták egy várukat. Emberek haltak meg, és senki nem áll értük bosszút. De tudta, hogy nem szólhat többet. Adran talán látta, mire gondol, mert magához vonta, és szorosan átölelte őt.
- Ne félj mindig, Adriana! Nem kell mindig a legrosszabbtól tartanod, csak mert egyszer az történt.
Adran megcsókolta a homlokát, mielőtt eleresztette.
- Aludj jól!
- Te is!
A hálóteremben Seemea várta.
- Hol voltál? – kérdezte csendesen. - Aggódtam, hogy történt valami. A vacsoránál nem volt jelen szinte senki.
- Elfoglalták Rendont.
- Az délen van, ugye?
- A határon.
Adriana látta, hogy Seemea arca elsötétül.
- De nem kell aggódni. Adran szerint csak határmenti villongás. Nem lesz háború – aztán inkább másra terelte a szót. – Egyéb dolgoról is beszéltem Adrannal.
- Miről? – kérdezte Seemea izgatottan.
- Ahreáról.
Seemeában megbízott, nem gondolta, hogy titkolóznia kéne előtte.
- Tényleg el fogja venni?
- Igen. De Ahreának ne szólj semmit. Adran előbb meg akarja tudni, hogy mit gondol Ahrea róla.
- Örülök neki, hogy teljesül a vágya.
- Ne feledd, ez csak az apja álma – figyelmeztette Adriana Seemeát.
- Mi másra vágyhatnánk mi, mint amit az apánk akar? – kérdezte mosolyogva Seemea. – De Ahrea jól jár. A bátyád mellett olyan élete lesz, amelyet mindnyájan irigyelni fogunk.
Adriana tudta, hogy Seemeának igaza van. Csak Ahreának biztos a boldogsága. Őket majd férjhez adják máshoz. Férfiakhoz, akik nem tudják majd, hogy a nőknek is van lelke és esze. Nem fognak velük törődni, de fiúkat kell majd szülniük.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Regény
· Írta: KáDé
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:

· Tűz táncol földjeik felett. V. Élet és halál ura/3.
· Tűz táncol földjeik felett. V. Élet és halál ura/2.
· Tűz táncol földjeik felett. V. Élet és halál ura/1.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/10.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/9.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/8.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/7.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/6.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/5.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/4.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/3.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/2.
· Tűz táncol földjeik felett. IV. Véres vadászat/1.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/14.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/13.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/12.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/11.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/10.
· Amikor kimegyek a jégre…
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/9.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/8.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/7.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/6.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/5.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/4.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/3.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/2.
· Tűz táncol földjeik felett. III. A béke királya/1.
· Tűz táncol földjeik felett. II. Kariah börtönében/4.
· Tűz táncol földjeik felett. II. Kariah börtönében/3.

· Mutasd mindet...


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 0
Kereső robot: 68
Összes: 92

Page generated in 0.0491 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz