Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Életek - A fogorvos és egyéb mesterségek 4.

, 51 olvasás, Aevie , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Peti haza akart kísérni, de én mindenképp össze akartam kukázni a többi kutyámat. Berakott a mentőbe, és szirénázva száguldottunk el a szomszédos településen lévő kutyamenhelyig; de nem voltak ott a dögök…
- Zsibbadsz? - kérdezte, miközben kiszálltunk az ügyeletnél.
- Ja, a szemem. Az agyamba szúrtad, vagy mi?! - mérgelődtem, ám akkor kutyacsaholás távoli zajára figyeltünk fel.
Összenéztünk, és futni kezdtünk a sebészeti tömb háta mögé, ahol a két épület összeért és a szomszédos telekig kerítés alkotott kvázi egy kennelt. Megkönnyebbülten futottam az ajtajához, hogy kiengedjem a kutyáimat.
- Biztos Tomi volt! Az édes drága Tomim! Még arra is volt energiája, hogy megmentse a kutyulikat az autók elől! - lelkendeztem Petinek, miközben a kutyák visszapréselték magukat az én telkemre.
- Tomi… A hős… - morgott Peti összeszűkült szemekkel. - Lehet, hogy ő mentette meg a kutyáidat, de én téged foglak. Egyébiránt most rabolna el a sorozatgyilkos, megerőszakolna és megverne, majd váltságdíjat követelne a kis buksidért New Yorktól.
- Áh! Mondasz valamit, öreg barátom! Rabolj el te! Csak adnak értem ötven ezret, aztán felezünk. Huszonötezer egy foghúzás a városban.
A remek ötletemre Peti megint mutogatni kezdett a szemem előtt, majd megrázva a fejét azt motyogta: úgyis ötöt mondanál…
- Kövesd a szemeddel az ujjamat!
- Hagyjál már! - kaptam el a kezét nevetve. - Zsibbad a szemem, nem látok az egyikkel semmit, emlékszel?
- És ha az nem a Lidocain, hanem agyvérzés?
- Tudod, egy kis plusz… - vigyorogtam rá, majd a ház felé araszoltam.
- Felhívsz még elalvás előtt? - kérdezte utánam aggódva.
- Nem, most vagyok elalvás előtt! - válaszoltam, aztán kiemeltem a leveleket a postaládámból. - Jó éjt, Petim!
- Jó éjt Évi!
- Evelin… - motyogtam, de már csak magamban.

Még elalvás előtt felnyitottam a leveleket, csupa számla. Az egyik után majdnem felhívtam Petit, hogy kiterjedt agyvérzést gyanítok…
Kétszáznegyvenezernyolcszáznyolcvanöt forintra büntetett meg az önkormányzat az alábbi indokokkal:
- A kert rendezetlensége rombolóan hat a városképre – Mégis ki nézegeti?! Aki szívinfarktussal imbolyog az ügyeletre???
- Omladozó, lyuggatott kerítés, melyen a kutyák kiszöknek – De amint összeszedem őket, az ebtelepen már egy kutya sem marad… Valahogy mindig többet hozok el onnan, mint amennyi valójában az enyém.
- Szabálytalan parkolás – Én??? Inkább a mentők…
- Magas fokú gazfertőzöttség – Beszélhetnénk a fertőző szúnyogokról is, amiket csesznek irtani…
- Rendetlen – díszvirágok nélküli – porta – Kapjátok be!

Dühömben felkapcsoltam a hálószobám villanyát, elhúztam a függönyt, és meztelenre vetkőztem előtte úgy, hogy a kék autós sorozatgyilkos mindenképpen meglásson. ÉS RABOLJON EL!
De nem történt semmi… Így aztán jegyzetfüzetet vettem elő, és elalvásig tervezgettem azt, hogyan tudnám kiiktatni a testi sejtek öregedési mechanizmusait is, ha már létrehoztam egy olyan mesterséges organizmust, mely teljesen immunis mindenféle patogén kórokozóval szemben.
A kromoszóma genomok rajzolgatása pedig teljesen megnyugtatott.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Próza
· Írta: Aevie
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 44
Regisztrált: 11
Kereső robot: 70
Összes: 125
Jelenlévők:
 · bbbbb
 · Bóta Erika
 · Frekventor
 · Kiss Balazs
 · legna
 · Menda
 · mermaid
 · PiaNista
 · qqcska
 · sztike
 · Tollas


Page generated in 0.0616 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz