Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szorít

, 59 olvasás, tmeindicisl , 1 hozzászólás

Gondolat

Nem találok szabadságot a sötét
utcákon bolyongva. Egy ideje már
aszfaltban úszok narancs tócsák között,
és seggem súlya mélységbe gravitál.

Kitörést álmodva pofozok szurkot,
amíg lábam újra haza nem talál,
s mocskot vakarva homlokot támaszt egy
vizespohárnyi tej hűvös oldalán.

Nedves hideg a nyomáson nem enged,
még eltompítani sem segít talán,
órákra nyújtja a szánalmas percet,

amiben szorítás sajgássá ernyed,
míg lassan görögnek a pohár falán
le a tétován édes levegő-cseppek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: tmeindicisl
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 27
Regisztrált: 0
Kereső robot: 70
Összes: 97
Jelenlévők:
 · Aimee


Page generated in 0.0486 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz