Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Virágzik a Tisza

, 557 olvasás, leka , 4 hozzászólás

Természet

A nyár-meleg már lengedez,
levélhajó Tiszán evez,
aranyfény csordul csillanón,
alatta árnyék búj fakón.

Suhanó hullám elnyeli,
s a szél csak egyre hergeli,
magasba szökken vízcsapás,
tapsként csendül a zuhanás.

Part menti nyárfák csendesen
bólogatnak, türelmesen
várják az alkony bíborát,
mikor láthatnak új csodát.

Folyó tükrén Tiszavirág,
röpke perc nekik a világ,
szárnyuk rebben a víz felett,
mozdulatuk kecses balett.

Fergeteges a hangulat,
hol kérészrengeteg mulat,
násztáncuk örömpillanat,
szédítő minden mozdulat.

Lenyűgöző e szárnyalás,
nem számít itt most semmi más,
a lét hullámzó bálterem,
… majd mélybe hull a sok tetem.



Megjegyzés: Ligeti Éva, 2016.06.14.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: leka
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 237
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2248 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz