Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Virágzik a Tisza

, 109 olvasás, leka , 4 hozzászólás

Természet

A nyár-meleg már lengedez,
levélhajó Tiszán evez,
aranyfény csordul csillanón,
alatta árnyék búj fakón.

Suhanó hullám elnyeli,
s a szél csak egyre hergeli,
magasba szökken vízcsapás,
tapsként csendül a zuhanás.

Part menti nyárfák csendesen
bólogatnak, türelmesen
várják az alkony bíborát,
mikor láthatnak új csodát.

Folyó tükrén Tiszavirág,
röpke perc nekik a világ,
szárnyuk rebben a víz felett,
mozdulatuk kecses balett.

Fergeteges a hangulat,
hol kérészrengeteg mulat,
násztáncuk örömpillanat,
szédítő minden mozdulat.

Lenyűgöző e szárnyalás,
nem számít itt most semmi más,
a lét hullámzó bálterem,
… majd mélybe hull a sok tetem.



Megjegyzés: Ligeti Éva, 2016.06.14.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: leka
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 54
Regisztrált: 11
Kereső robot: 62
Összes: 127
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Designo
 · efmint
 · inyezsevokidli
 · lyanoka
 · Menda
 · mermaid
 · Pieris
 · qqcska
 · quentin
 · Seila
 · Zsolti


Page generated in 0.0658 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz