Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Életek - A fogorvos és egyéb mesterségek 2.

, 100 olvasás, Aevie , 5 hozzászólás

Ezek vagyunk

Az idő éjfélhez közelített, amikor én az otthonomhoz. Termékeny volt a munkanap, alig bírtam otthagyni a labort: a kutatásainkban világméretű áttörést értünk el. Az egy órás autóút alatt annyi ötletem támadt, mint az elmúlt években összesen sem. Alig vártam, hogy hazaérjek, lejegyzeteljem a feltevéseimet, és a holnapot, hogy felvázoljunk egy kísérleti procedúrát.
Igazán jó kedvvel kanyarodtam be az utcába, de gondolkozás nélkül le is húzódtam azonnal a szélre, mert észrevettem, hogy még ég a lámpa az idős szomszédjaimnál. Bevetettem magam a hátsó ülésre, hogy kivegyem a három szatyornyi cuccot, majd lelkesen cipeltem, hiszen biztos voltam benne, hogy csak reggel tudok majd benézni hozzájuk.
A kapu túl felén hirtelen bukkant fel a lóméretű acsarkodós pitbull-dog keverék. A szemei vérben forogtak, hegyes fogai között sziszegett a habzó nyál.

- Mamut, a rohadt anyádat! Miért vagy megint a szomszédban? - korholtam le a dögöt – hiszen ez a vadállat az én kutyám volt.
A hangomat meghallva az állat felére zsugorodott, hízelegve nyüszített, majd farkát behúzva sompolygott a házam felé; miközben kinyitottam a kaput. Ám rögtön jött a többi… Mellettem elnyargalva alig tudtam számolni, mennyi szökött át Miklós bácsiékhoz.
- Öt... hat… - néztem utánuk, ahogy porzott utánuk az aszfalt. - Akkor már csak négy hiányzik…
Az utca kihaltnak tűnt, bár sötét ködbe burkolózott a házamnál, egy sötétkék autó fényezése világított csupán az egyetlen utcalámpa fénye alatt – mintha ült volna benne valaki…
Akkor megéreztem, ujjaimat mennyire szorítja a nejlon táska, így elmélkedés helyett besiettem a szomszédaim házába.

Egy pillanatra a fogam is belefájdult a rettenetes bűzbe, amely arcon csapott, ahogy beléptem. Ürülék és áporodott húgyszag keveredett halk sírással. Ledobtam a cuccokat, majd rohantam a hálószoba felé.
- Évikém, Évikém – A baloldali ágyról szólt Annuska néni öreges hangja. - A Miki nem mozdul, meghalt?
Odarohantam, és ujjamat a nyaki verőerére szorítottam. Az pulzált.
- Nincs olyan szerencséd, Ancsa – szólalt meg a bácsi, fáradt arca felém mosolyodott.
Akkor leszálltam az ágyról, és körbenéztem.
- Jaj, kislányom, olyan szégyen ez nekünk, de az ápolónő elment.
- Hova ment? - kérdeztem, miközben egyszerre igyekeztem Miklós bácsi ágyneműjét húzni, le róla a pelenkát, feltörölni a padlóra csepergő vizeletet…
- Hát Ausztriába! - mondta fennköltséggel a hangjában. - Ötször-hatszor is többet keres ott!
- Öt… Hat… - jutottak eszembe a kutyáim, miközben minden szennyest bevittem a fürdőszobába. - Annuska néni, nem tudja, hol a többi kutyám? Otthon? - kérdeztem visszaérve.
Miklós bácsi alól a gumilepedőt is ki kellett venni, annyira összemaszatolódott… Visszafutottam a fürdőbe tiszta törölközőkért, néhányat megnedvesítettem, aztán a hálóba siettem. Akkor jutott csak eszembe, hogy kinyissam az ablakokat...
- Attól tartok megszöktek. Nagy fékezések és dudálások voltak itt előttünk egész nap.
- Értem – sóhajtottam, és tudtam, nem haza megyek még, hanem az ebtelepre...
Amikor tisztába tettem Miklós bácsit, Annuska néni következett… Az ő alfele vérben tocsogott…
- Jaj, Annuska néni, ez… - néztem rá rémülten.
- Pszt! - hussogott le Miklós bácsi felé rázva a fejét. - Nem kell tudnia, hogy én megyek el először.
Az ételt és italt némán hoztam be ezután agyalva azon, hogy már rég be kellett volna raknom az öregeket is a kísérleti programba, hiába ellenkeztek. Magammal kellett volna rángatnom őket.
Ahogy Miklós bácsi protkójáért nyúltam, a fogam újra nyilallni kezdett.
- Júj, Miklós bácsinak már sosem fog fájni a foga – sóhajtottam.
- Fáj a fogad, kislányom? - kérdezte a másik ágyról a néni. - Rögvest menj orvoshoz, azt nem szabad halogatni!
- Egy hónapja voltam, és kaptam időpontot még újabb két hónap távlatára…
- Gyalázat! - bosszankodott a néni. - És Évikém, ugye…?!
- Nem hagyom magukra, Annuska néni! Valamit kitalálok, ígérem.
Ígértem meg úgy, hogy az egész utcában egyetlen nővér dolgozott, az is csak rész-munkaidőben, bedolgozva még három település praxisába...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Próza
· Írta: Aevie
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 333
Regisztrált: 1
Kereső robot: 28
Összes: 362
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.7693 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz