Nem állok meg soha, hát még el sem indultam
Frusztráló vagy számomra, mint a kigombolódó ingujjam
Habzsold csak az életet továbbra is nagy kanállal
A csőlátásmódod lassan felér majd az agyhalállal
Ez nem az a hely ahol meghallgattatik a fals ima
Gyönyörű vagy számomra, mint az elhalkuló tapsvihar
Ha meghallom a hangod rögtön szinten van a szerotonin
De előttem a kép: a járólapon elmosódott hemoglobin
Nem vagy te más csak egy szárazföldi Leviatán
A lelked mélyéről egy kanállal mégis enni adtál
És én lettem kinek eltűntek a lelkéből a darabok
Úgy bámulok a tükörbe, mint aki a levegőbe harapott