Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Óceán és piramis

, 320 olvasás, Evinka , 8 hozzászólás

Álom

Két befékezett kerékkel
gurulok az Óceánba.
Meghalni megyek, könnyezve.
Te toltad szekeremet át
köveken, hüppenőkön.
Te voltál a kocsis, a ló,
a torkomat fojtogató szó.
Eltépted a búvárruhám,
s befogtad a szemem, a szám.
Csodákat ígértél vakon,
s hogy nézzek ki az ablakon;
majd meglátom magam is
odakünn egy piramis…
Csak üljek fel a szekeredre,
hajtsam fejem tenyeredbe,
dobjam el az ingem, ruhám,
felmászunk azon a gúlán.
Majd átússzuk az óceánt…
s itt eltört a kocsi-pánt;
gurulok meztelen, s nézem,
hogy jössz felém vizesen,
mélán, s nem emlékszel rám.


Megjegyzés: 2012.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Evinka
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 2
Kereső robot: 28
Összes: 93
Jelenlévők:
 · Francesca
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1066 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz