Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elvették…

, 283 olvasás, Antalpista , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Ki nem mondott mondatok,
eltitkolt gondolatok,
elfojtott sóhajok.
Élve eltemetett emlékek,
darabokra tépett remények.
Megkötözve sorba állnak,
mázsás sziklaként nyomják vállad.
Magadba zártad dühöd démonát,
marja-tépi lelked néma oszlopát.
A fájdalomtól könnyed csordul,
síró bohóc szegődött társadul.
Tested, lelked néma sírhalma,
a félelem jeges lehelete marja.
Félsz a tegnap holnapjától,
az elűzött vágyaktól.
A meztelen igazságtól,
a kegyetlen valóságtól.
S mikor elringat az elmúlás hangja,
lehajtod fejed fekete sírhantra.
Már nem félted életed,
elvették a Hited és a Reményed.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Antalpista
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 176
Regisztrált: 0
Kereső robot: 39
Összes: 215

Page generated in 0.131 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz