üres a tükröm, nincsen benne tócsa,
nincs benne víz, mozgás, vagy szikra
mozdulatlan lóg, de leesni akarna,
omlani tengersok, ezüst cserépdarabra
néha érzem, kezem nyúlik érte,
hogy szögéről finoman lejönni segítse
visszaretten akkor, görcsbe tekerve
magát rácsai közt, rángani szeretne
néha levágnám, csak tiszta erőből,
hogy roppanjon magába a rohadék tükör,
metéljen lábakat, és törjön ki nyakat,
amíg üres üvege könnyre nem fakad