Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Ízes történetek. 20.

, 180 olvasás, nagyvendel , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Ízes történetek. 20.


BEFEJEZÉS, VÉGELSZÁMOLÁS

KEDVES OLVASÓIM, ÉS BARÁTAIM.....


Az idők szavára hallgatva akartam írni egy szakácskönyvet, de kettő lett belőle. Írás közben rájöttem, hogy nem törekedhetek a teljességre, hiszen milliónyi féle étel van a világon, sohasem végeznék velük.
Mégis mi volna az, amitől kissé más lenne az én saját könyvem a többi hasonló témában íródottól?
Arra gondoltam, van jópár történetem a gyermekkoromtól napjainkig, melyeket irodalmi formába öntve mellékelhetek a receptekhez, aztán ez megfordult, a recepteket rendeltem a történetek alá, mint kiegészítő elemeket, mintegy mellékesen.

Az első kötet tizenkét fejezetének sikerén fellbuzdúlva még nyolc újabb olvasmányt öntöttem formába, a második kötetben.
Remélhetőleg van olyan akinek tetszik ez a receptúra, élményekkel fűszerezve, s indíttatást érez arra, hogy megkeresse az első kötetet is, mely ezzel azonos címmel jelent meg három évvel ezelőtt a mek gondozásában.
Így lenne teljes a kétkötetes receptkönyv. Bizonyára jó volna kézben fogva olvasni és színes képekkel tarkítani a könyvet, mint ahogy a nagyok csinálják, aztán horribilis összegért árulni a boltokban de ez nem az a műfaj.
Nagyon hálás vagyok a mek dolgozóinak, hogy e. könyvként is megjelenhetek.
Aki odafigyelve olvassa ezt a hangulati elemekkel tarkított receptúrát, megismerheti családom rejtett titkait, és vágyait, sajnos a szereplők legtöbbje már nem is él.
Nagyszüleim, drága szüleim, és iker testvérem már rég Rúzsamájba költöztek, ahová terveim szerint én is kerülök majd.
Ahogy mondani szokás, ha mostanság hazajönnének, ugyan ott tudnánk folytatni a beszélgetést ahogy, és ahol abbahagytuk annak idején.
Ők nem, csak én lettem öregebb tíz, húsz évvel haláluk óta.
Jókat ennénk, és innánk mint azelőtt, nem a zabálás, és az italozás rosszabbik formája szerint, hanem a tisztesség, és a barátság okán, a mértékletesség nyomvonalát követve.
Mindegyikükről írtam jópár verset, és történetet, megörökítés gyanánt, mivel a könyveim legismertebb szereplői ők, mindennapi történeteikkel, és talán a könyvtárban tovább megmaradhatnak, mint az én gépemen, melyet bármikor kitörölhetnek a delejes manók.
Ebben a második kötetben bemutatok színfoltként pár témába illő verset, emléket állítva a szereplőknek, és a tanyának, szőlőnknek, melyek már nincsenek meg, eladtuk, mivel nincs aki tisztességgel megmunkálja, karban tartsa azokat. Nem jártam azóta arrafelé, mivel meghasadna a szívem, ha látnám az enyészetet.
Így múlik el egy család virágzó élete.
Köszönöm szépen mindazoknak, akik olvasták ezeket a fejezeteket, visszajelzések szerint sokaknak megindult a gyomornedvük mikor olvasták az általuk még soha nem evett ételek receptjeit, vagy akik már ettek ilyeneket, de valami oknál fogva már áttértek modernebb étkezésre, s most velem nosztalgiáznak. Ha tehetik, kellő odafigyeléssel próbálják ki a régi recepteket, kíváncsiságtól indíttatva. Ha ízlik, és koccintásra is sor kerülhetne egy szekszárdi kadárkával, gondoljanak ránk, rájuk, és tegyék el maguknak a szívük és agyuk raktáraiba, hogy sokáig megmaradjon a teremtett érték, mindaddig, míg valaki ebben, vagy jobbított formában tovább nem viszi a következő nemzedékeknek.

Ha valami kérdésük volna, keressenek az éterben, megtalálnak. Kézcsókom a hölgyeknek, kézfogás az uraknak.

Alább az ígért versek.

vendi...

Szekszárdi szüret 2000

Szüretektől hangos a Bartina,
Visszhangozza a Kisbödő,
Gyermekzsivajtól lármás a dombtető.
Tarkálló szőlőn
Piroslik a levél,
Létől duzzadt fürtből
Lomhán csurog a vér.
Ujjával, mint üstdobos,
Bádogon dobol a puttonyos.
Tompán morog a daráló,
Musttal locsolják tengelyét
Vidámabban lendül a kerék.
Friss csömögét marcangol
A henger a garaton.
Meghal a szem, de
Új élet erjed
Tüzes szekszárdi bor.
Vérszínben bugyog a kádról a must
Csillámlik benne a gyertya fénye.
Csattog a prés ütemre,
Lécei közt csordul a lé.
Telik a csobolyó szaporán,
Tőtiklőn zúdul le az új bor.
Feszül az abrincs bilincse,
Hordódongára rásimul.
Mustgáz kluttyan a kotyogón,
Magas a szám a fokolón.
Tompán koppan a lopó az akonán,
Bíborszínű az üvegpohár.
Bársonyos íztől összefut
Szánkban a nyál.
Gőzölgő pörkölt illata száll.
Foghíjas tanyasoron,
A Kadarka utcán
Cefreszagot lehell a
Gaz nőtte pinceszáj.
Régmúlt borok dicsőségéről
Álmodik a must.
A pincemélye szomjazó
Vendégre vár,
Mámoros muslincák
Bódító dala száll.

........

LÁTOMÁSOM

NAGY VENDEL

A SZEKSZÁRDI TANYAVILÁG

Életkép


Hanyatlik a Nap
A Kisbödői
Öreg domboldalon
Vöröslik fénye
Sárga löszfalakon.
Átsejlik még
A zöld lugason.
Utolsót pendül
A fáradt kapa most,
Kalapált élétől
Hanyatt dől a gyom.
Öcsém, s apám
Vörösbort isznak
A hűs teraszon.
Bíborbársony színe
Hamvaz a poháron.
Fehér tanyafalon
Lefolyik az alkony.
Termését koppantva
Bölcsen bólogat
Az öreg diófa.
Kötényébe Anyám
Serényen kapkodja.
S kosárba önti
A zörgő diót.
A tájra ráborul
A bársonyos homály,
S emléküket takarja
A jótékony éjszaka.


2013. 05. 14.
2013. 06. 01.


Ma éjszakai álmom.


2017.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Blog
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 91
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 124
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.0901 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz