A város még
Állattalan, csicseretlen ezer fasereg.
Lunáris pilácsra vetett tekintetek,
Mégis kisír belülről a bú.
Ez időleges világon surran
Kis fátyolként
Színbe illő glamúrkombinéd.
A vállöved a függelék.
Apró cirmos tekintet Óperenciásan
Csillantatja a láthatárokon,
A pírsugár dombornyomatokon
A csillagvándort -
Lebiciklizik igyekezve,
Ki ne altassa égi alakzatod.
A hídkorlát
Félszeg, csonka kacsaláb.
Deríti ezt a bigott,
Groteszkbe göngyölt éjszakát,
Síkjába bújnak az autólámpák.
A városvég
Csiripelt, faragatlan állatkert.
Ez időleges világon surran a glamúrkombinéd,
Riadtan sikolt az acéltest, folyómenti függelék,
Ahogy kombinéd magaddal
A mélyvízbe veték
A krízisképzetek.
Kicsinyem, hogyan nevesselek,
Ha csak elképzelem, hogy elképzeltelek?
A bóbita göndörkedés elnyűtt,
A telihold pislákos, cirmos esküre küld,
S te bókjaimba csobbantod
Ezt a L'Amour-lágeres micsodát.
Ezt a kandeláber holdlámpát.
A folyóhíd
Fukar, pisszencs szélvadász.
A fáradtakra angyalka vigyáz.
Pityeredett múlttükröket ölelnek,
Megbocsátanak a fellegeknek.
Picinyem, hogyan feledjelek,
Ha a fellegek szélnek eregetnek?
Lantom hangodra hangoltam.
Csillingelsz soraimban.
Sikoltod a hidakat:
Nem tartják korlátfán a vádlikat.
Kékségbe mártod a hamvakat.
Édesem, hogyan nevesselek,
Ha elképzeltem, hogy megöltelek?
Online látogatók:
Látogató: 85
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16 
Összes: 101
