Érzem, közel az ébredés
a sötétből iramodva
tör elő a létezés
(a rozsdás síneken)
s zaja oly idegen
a valóságba beleszövi
neszeit az álom,
függök pókfonálon,
pillangószárny zizzen
az illatos légben,
hullanak új szavak
s már lelkemen acélfonat
- elfut az álomvonat,
csak rideg való marad.
(bádogvilágomra savas esőt
könnyez az Isten,
hisz jobb dolga nincsen)