Navigáció


RSS: összes ·




Vers: TeregetVERS

, 431 olvasás, laszlo , 5 hozzászólás

Szerelem

Már nincs érkezése a szavaknak,
egy metafora a szennyes kosárban mosásra vár,
gardróbomban
gyűrt emlékeim élükre hajtva
egymáson pihennek,
az udvaron, talán még
egy-egy rím két csipesz közt kifeszül,
de, mint napsütésben olvadó sajtszeletek
folynak el lassan,
miközben megihlet a látvány, mint Dalit.
A felhők fodrait fürkészem,
oly súlytalan lebegnek,
gondtalan fehérség
árnyékot vet fejem felett,
és öblítő illatú reményem
a szél hordja szerte-szét...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: laszlo
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 194
Regisztrált: 0
Kereső robot: 35
Összes: 229

Page generated in 0.1459 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz