Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Boldog-kő vár legendája

, 236 olvasás, etele , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Néphit szerint így szólt a történet.
S Boldog-kő vár legendája lett.
Betört, dúlja hazánkat a tatár,
Gyilkol és öl a kegyetlen barbár.

Tatárral küzd és harcol a magyar,
A nagy túlerővel szemben bátran.
Vérét adja, sajnos nem bír vele.
A muhi csatát így elvesztette.

IV. Béla király menekül,
Aszaló felé tart ö egyedül.
A faluban csak egy embert talált,
Ki ráismert, segítséget kínált.

Bodó a nevem felséges király,
Felismertelek téged öreg barát.
Az aszalt gyümölcsöket kínálod,
Budára viszed és ott árulod.

Van itt egy paraszt gúnya vegye fel,
Pár napig a pincében bújjon meg.
Portyázhat jöhet erre még tatár,
A kegyetlen félelmetes barbár.

Bizony úgy lett, alig telt el két nap,
Megjelentek vágtatva vagy százan.
Vezérük kérdezte, fenyegette,
Bodó úgy tett mintha süket lenne.

Unták és hagyták, süketnek hitték,
Indultak, mentek, nagyon siettek.
Örült amikor végre elmentek,
Szólt a királynak, hogy előjöhet.

Béla király megköszönte neki,
Hisz kész volt segítségére lenni.
Vidd királyom, lovam neked adom,
Menj, mert várnak rád Budán már nagyon.

Megyek, komoly feladatok várnak,
S erős király kell az országnak.
Azon leszek, hogy békét teremtsek.
Megvédjem országom, magyar népem.

Jött a jó hír, elhagyták országot,
Megszabadult népünk a vad tatártól.
Épültek és magasodtak várak,
Köszönjük IV. Béla királynak.

A király építi az országot,
Népének akar több biztonságot.
Vissza tért Aszalóra, Bodóhoz,
Meghívta a várba és magához.

Ment hét szekér gyümölccsel Budára,
Szekerek bakjain ült hét lánya.
Az árut pár nap alatt eladták,
A várban mindenki így jól járt.

A király Bodot megjutalmazta,
Két falut és környékét neki adta.
Aszaló és Bodoló az övé,
Építse és védje ameddig él.

De IV. Béla feltételt szabott,
Öt év alatt kell építeni várat ott.
Mellyel megvédheti a környéket,
Faluk népein pedig segíthet.

Mikor lányai megtudták mindezt,
Kitaláltak egy furfangos tervet.
Férjhez ahhoz a férfihoz mennek,
Ha segítve várat építenek.

Meghívta a király, bálba őket,
Kik ott voltak látták milyen szépek.
Ahol meg is kérték a kezüket,
Várépítésbe beleegyeztek.

A hét lányt akkor ott eljegyezték,
A várat hét évig építették.
Kezdetben még Bodókőnek hívták,
Hét esküvőt egyszerre tartották.

A Bodó tündérek férjhez mentek,
Ők boldogan és örömben éltek.
Szép gondolata lett a királynak,
Hívják ezentúl Boldog-kő várnak.

Békében és megértésben éltek,
A falu népeinek jót tettek.
Más a Néphit, más a történelem,
Még ma is áll a vár, ami lényeg.

S áll még Boldog-kő vára,
A régi idők bástyája,
Akkor ott még hősök lakták,
Erejüket is csodálták.

Harcedzett szilaj magyarok,
Múltbéli dicső harcosok.
Megmaradt a hősök álma,
Idő viszi, csend vigyázza.



Megjegyzés: Családommal volt szerencsém a Boldog-kő várban és környékén egy
szép kirándulást tenni.
De a történetnek utána lehet olvasni. Versben így foglaltam össze.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: etele
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 4
Kereső robot: 12
Összes: 24
Jelenlévők:
 · Bánfai Zsolt
 · Destiny
 · Divima
 · hazugsagok
 · Magyar Anita


Page generated in 0.039 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz