Magyar vagy, a melledet döngeted,
De fivér, barát nincs már melletted.
Elhagytak ők, mint patkány a hajót
Mely gerince törötten, csak szemétre való.
Éhbérért kínlódnak széttépett családok
Vérüket kiszívják pénzéhes csalárdok
A paragrafus keresztjén vergődő igazság
Csak fájdalommal telt, hamis valóság.
Ügyvédek, nagyurak, tekintélyes érvek,
Ha nem őket szolgálják, csak sehonnai vétkek.
Mondhatsz te akármit, meggebedsz a szótól,
Csak ha oda tartozol, részesülsz a jóból.
Bilincs ül a szájon, reszket annak széle,
Cenzúra a máglya, rajta minden éghet,
Eltűnik a sajtó, csak a szemét marad,
Az agymosott hordáknak pont ez a diadal.
"Meghalt-e a nemzet, eltűnt-e az mára? "
Ennyi az Unió, kicsiny, diszkrét bája,
S a kérdés, mint már tényt, kéjesen teszik fel:
A sok különbség, ej, vajon mikor veszik el?
Sorok a sarokban
Nyomorba sajtolva
Üvöltve kaparó
Élni akaró
Förmedvény.
Dögölj meg - csak könnyedén!