Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ahol otthon vagyok

, 248 olvasás, janos.tungli , 8 hozzászólás

Elmélkedés

Ahol otthon vagyok
(az isteni szikráról, belső tisztaságról, ahol majd minden véget ér)

Ördögi kényszer a föld felett,
Mint dögön a röpdöső legyek,
Terjeng a modern bűzelegy,
Igába vetni szívemet.

Politika és reklámba ölt kacat,
Ez maradt a hűs völgyek alatt.
Az alkonyat már az aszfaltba szalad,
Én CéDén hallgatom a madarakat.

Mégis bennem pirkadat ébred,
Mezei virágok pillangós taván,
Rejtve egy hűs forrás oldalán.

Félve ballagok az erdő szélén,
Ott bent valahol nagyon mélyen,
Őzek és páfrányok birtokán.

Tündérek jönnek szarvasok hadán,
Rejtsük el az erdőt a napfények taván!
Titkos ösvényre, ahol csak a lesújtott jár,
Éles szirteken a szomorúság sziklafalán.

Sötét ösvényen ijesztő rémek,
Lápba süppedt iszapos lidércek:
Rejtsétek el a harmatos rétet,
Mert itt minden Istené!

Ezt tükrözi vissza szemed,
Az anyaméhből jött víz fénytörésén,
Ott mélyen a szív alatt,
Csendben suttognak a szavak,
Ahol a csepp lepereg.

Bölcsesség átadja a teret,
Az élet forrása itt ébredez.
Haza jöttem, végre itthon vagyok!
Istennél eltűnnek a gondolatok.

Leborulok imát suttogva,
Mintha a fák lombja susogna.
Méhek zümmögik a szélnek,
A madarak költenek virtuóz zenéket.

Erdei lények,
Rejtsétek el a tiszta létet!
Összehúzva, mint élő magzatot,
Mely a szív alatt az emberben dobog.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: janos.tungli
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 38

Page generated in 0.0452 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz