Utazás a munkába
(korunk katasztrófái felé haladva)
Zakatolva csattog a vonat.
Ingázók közt kába a hangulat.
Reggeli csend van.
A váltók néha felhörögnek,
Az álmodókba beledöfködnek.
Már világlik a világ félhomálya.
Erőtlen, unott kábultságba,
zakatolunk a kor sodrába.
Merre vezetnek a sínek,
és hol a vége végre?
Hogy? Valamerre erre?
Valami jön szembe!
Hülyeség! ...
Bágyadtan horkol a lég.
Mégis közeledik. Hallom!
Fülem a sínekhez tartom.
Egyáltalán hol a vészfék?!
(Már sehol.) Százasért elcserélték.