Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szeretlek

, 144 olvasás, mermaid , 4 hozzászólás

Hiányzol

Fekete virágait bontogatja
a szív mélyén a fájdalom.
Űzi, görgeti, hajtja
az őszi szél a dombokon
az álmokat.

Meglátogat
elém áll, éjfél után a végtelen.
Átkarol szelíden, lágyan.
Keringőt lejt velem fényeken.
Tudja hogy mi most a vágyam.
Álmot bocsájt rám, képzelem:
még te karod dajkál, kedves.
Hajnal hasad a réteken.
Szívem szakad.
Szeretlek...


Megjegyzés: 2015. november 26.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Vers
· Írta: mermaid
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 195
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 229
Jelenlévők:
 · nyilas


Page generated in 0.1657 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz