Nem tudom mi ez.
Nyilván a rossz részem.
Homok a kagylóban, ami igazgyönggyé érett.
Irritáción a pír, a var, a seb.
Sz. a. r. ból kavart tejszínhab,
amihez én értek.
Eszköz hozzá az idő nyomása,
mely hatványozódik.
Összesűrűsödött lélek az anyag határán,
mely szavakká vált, nem testté,
epekővé vagy vakbélgyulladássá.
Esszencia, szóillat, párlat,
illékony gondolat lecsapódása papíron.
Belső árnyék vetületem, kiköpött részem.
Egy biztos. Nem én vagyok.
"Én vagyok az úr,
a vers csak cifra szolga"
Ezt írta Ady egykoron.
Én költőként, nőként, se nem úr,
se nem szolga,
inkább eszköz vagyok.
Csésze, ami összefogja, eléd rakja
az erjesztéssel érlelt gondolatot.
De magadat ízleled benne.
A nyálad PH-jával keveredik.
Ez mindennel így van,
amit elfogyasztasz.
A jót könnyű szeretni.
Nincs vele munka,
nincs benne keserűség.
A szépben is könnyű a gyönyörűség.
De a rosszban meglátni a jót,
a csúnyában a szépet,
az már tudomány,
az már művészet.
S a felirat rajta:
Csak ínyenceknek!
|