Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csak ínyenceknek

, 274 olvasás, inyezsevokidli , 4 hozzászólás

Ars poetica

    Nem tudom mi ez.
    Nyilván a rossz részem.
    Homok a kagylóban, ami igazgyönggyé érett.
    Irritáción a pír, a var, a seb.
    Sz. a. r. ból kavart tejszínhab,
    amihez én értek.
    Eszköz hozzá az idő nyomása,
    mely hatványozódik.
    Összesűrűsödött lélek az anyag határán,
    mely szavakká vált, nem testté,
    epekővé vagy vakbélgyulladássá.
    Esszencia, szóillat, párlat,
    illékony gondolat lecsapódása papíron.
    Belső árnyék vetületem, kiköpött részem.
    Egy biztos. Nem én vagyok.
    "Én vagyok az úr,
    a vers csak cifra szolga"
    Ezt írta Ady egykoron.
    Én költőként, nőként, se nem úr,
    se nem szolga,
    inkább eszköz vagyok.
    Csésze, ami összefogja, eléd rakja
    az erjesztéssel érlelt gondolatot.
    De magadat ízleled benne.
    A nyálad PH-jával keveredik.
    Ez mindennel így van,
    amit elfogyasztasz.
    A jót könnyű szeretni.
    Nincs vele munka,
    nincs benne keserűség.
    A szépben is könnyű a gyönyörűség.
    De a rosszban meglátni a jót,
    a csúnyában a szépet,
    az már tudomány,
    az már művészet.
    S a felirat rajta:
    Csak ínyenceknek!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ars poetica
· Kategória: Vers
· Írta: inyezsevokidli
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 301
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 327
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2563 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz