Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tudom, vége

, 140 olvasás, K.Jackson , 1 hozzászólás

Halál

Tudod, meg kellett tenni,
S tudom, így kellett lenni.
Szád íve, néhai játékos mosoly,
Melyért ma annyi irigy okol.
Hajad meglibbenti a szél,
De nem érzed, ez csak múltban él.
Végzeted fénylően eléd áll,
Nem maradt más, csak ima már,
Mit ezrek zengnek könyörgően,
Figyelem őket megértően.
Körülnézek köztük, fejem búra hajt,
Legfönt ígérem, találkozunk majd.
Gyermeki szíved utolsót dobbanik,
Minden jó szándékod elhal, távozik.
Hát köszönöm az életed,
Álmodj ott fent szépeket,
És ne félj, ez csupán fájdalom,
Ha lehet, tudod, átvállalom.
De csoda csakis ott van, hova
Már el is szálltál gyöngén tova.
Lenézel ránk, láthatod,
Neked mindenütt van családod.
Csodálat, merő tisztelet,
Zengjünk hálás éneket!
Tudd meg, értékes volt minden perc,
Mi számodra néha nehezen telt.
Higgy nekem, kérlek, jó voltál,
Az igazságért harcoltál.
Mi ez, ha nem hatalom?
Arcod látni akarom,
S biztos lenni, hogy sokak közül
Jót látnál bennem, és teljesül
Egy nehéz, magányos álom,
Hogy szemedben az elismerést látom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: K.Jackson
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 297
Regisztrált: 2
Kereső robot: 36
Összes: 335
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.3346 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz