Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A végtelenbe veszve

, 94 olvasás, szantogergely , 10 hozzászólás

Elmélkedés

Két kerozincsík lebeg a kék égen,
egymással párhuzamosan, a végtelenbe veszve,
ahol majd találkoznak, mint a sínek,
s azok, akik egyszerre esnek egymással
reménytelen szerelembe.

Két fehér angyal húzhatta őket,
vastagságukból ítélve már elég régen,
s a lombos hegyek mögött tűnnek el.
Meglesném őket ott fent, az erdei réten,
ahol végre majd egymásba gabalyodhatnak,
és habfodrú felhő lesz a nyoszolyájuk,
de tudom, hogy sajnos nem tudnak egymásról,
hát csak szomorúan nézek utánuk.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: szantogergely
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 26
Regisztrált: 14
Kereső robot: 17
Összes: 57
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Aimee
 · Alberczki László
 · bladeattila
 · deb
 · Jade_Sarkany
 · Jasyna
 · Kankalin
 · Lorka
 · Lulemy
 · marisom
 · Menda
 · Pieris
 · Syringa
 · szemi
 · zsoloo


Page generated in 0.0623 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz