Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Sic itur ad astra II.

, 64 olvasás, gazzo , 0 hozzászólás

Fantasy

2. „Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába”*


A pokolfajzat három vadonőrzője egy szemvillantás alatt kapta szét a rendőrséget. Egy mozdulattal harapták át a rendért felelős férfiak mellkasát, öröklétre roppantva azok szívét. Egyetlen üvöltés nélkül hulltak az életek, melyek a házat őrizték.
Csupán egy pillanatra szállt teljes sötét a környékre, a három vadállat eztán strázsát állva meresztette szemét a kilencre, mint reflektorfény világította meg előttük a kaput – áthatolva az átkoktól fertőzött téglafalon-, mely két világ között zárt átjárót: aki azt a számvetés éjszakáján felnyitja, vissza onnan ugyan nem tér.


Szemük egyre jobban érzékelt a kintről beszűrődő fénynek köszönhetően. Egyik sarokba patkányok hada szorult. Ijedten, szinte mozdulatlanul, de érdeklődve nézték az érkezőket - csak néhányuk látott eddig embert… Embert, és emberi lélekfonatra harapott lényeket. Cikázó szempárok pislogása látszott a rágcsálók irányából, minek látványától a társaság tagjai lemerevedtek.
Lola blokkolt le leginkább, ajkát harapdálva kapkodta fejét, miközben úgy érezte nem tudja megmozdítani lábait.
Aztán már karjai sem mozdultak, nyakához szimatolt egy árnyék – legalábbis pont úgy érezte, majd szeme már nem látta a külvilágot: egyedül maradt. A félelem elszakította a többiektől, hiába próbálta figyelmét bőrkabátja zsebében szorongó ujjaira irányítani – egy fiolát tartott magánál, amelyből kedvére szippanthat, ha rátör a pánik, de most valami megragadta a csuklóját… Talán ráugrott egy patkány!

Mélyről feltörő keserves sikoly hagyta el a torkát, miközben önkívületi őrülettől rázta le kezéről a patkányt. Aztán valami elkapta a másik karját, az előttük magasodó kapuhoz rángatta, és földöntúli erővel nyomta le testét a padlóra. Omnem dimittite spem, o vos intrantes! * - hagyták el a számára ismeretlen jelentésű szavak a száját arról sem tudva, hogy egyáltalán beszél… És nem értette, a többiek miért nem sietnek a segítségére.

Aztán visszatért. Ugyanott állt a többiek mellett, ugyanúgy bámulva a patkányokat. Azt leszámítva, hogy véresre harapta feszültségében az ajkát, semmi sem történt – húzta elő csuklóját a zsebéből, és ha már ott tartott, szippantott a kokainból egy jó mélyet. Ezután megtörölte orrát, ajkát, vércsíkos nyomot hagyva csuklóján. Talán mégis megtörtént? - döbbent meg a vér látványától. Valami körbevette, valami a talajra lökte – gondolkozott el, de a kokain kezdett beütni: már nem félt a rágcsálóktól. Ámbár úgy tűnt, mintha azok most jobban félnének ő tőlük. De nem – döbbent rá Lola –, hiszen egész más elől húzódnak vissza… És akkor valóban felnyögött: valami ismét a nyakába lihegett…
De nem volt ott semmi. Legalábbis a következő pillanatban már. A többiekre esett a figyelme, mindannyian az előttük álló ajtót szemlélték és mint a kisiskolások, kik a betűzést tanulják nyökögve szótagolták az ott álló feliratot.
- Mi az Isten ez itt? Hogy került ide? Két napja még nem volt itt semmi! - kiáltotta át Pif a többiek próbálkozását.
- Istent ne keverd ide – vágta rá Tibi –, ha csak nem akarsz tündérmesébe kezdeni…
- Kezdődik a műsor, újra a régi lemez – lépett a felirathoz nagyot fújva Pif, akinek végre sikerült felolvasnia a szöveget: - Omnem dimittite spem, o vos intrantes! *
- Hiszem, ha látom – emelte fel hangját Tibi.
- Ne pampogj, Tibi fiú, a végén még téged is szemen szúr egy nyíllal, mint azt a srácot az általánosban – vihogott fel Misu.
- A kurva anyádat! - Pif Misunak lódult, de Tamara közéjük állt.
- Csitulj, szívecském – kezdett bájologni vékonyka hangján. - Ez nem templom, nem kell itt hinni, nem azért vagyunk itt, hogy a valláson veszekedjünk.
Tamara látványosan Tibihez dörgölőzött, ami se Pifnek, se Misunak nem volt ínyére. Mindketten azt szerették volna, ha a lány émelyítően édes parfüm-illatát ők érezhették volna ilyen közelről. Ám Tibi felmorranva kilépett a feszült körből, és a felirat elé lépett. Akkor Fecó, a tűzoltó folytatta Tibi zrikálását.
- Te szórakoztál Tibi, ne is tagadd! Azt hitted, majd becsinálunk azonnal, mi? Engem nem tudsz ijesztegetni, tojok rá, hogy miket firkáltál még a falakra.
- Kapd be, Tibi! – vágta át a feloldódni készülő csendet Lola hangja. - Mégis mit képzeltél, nyalóka? Hogy megijedünk? Nem tudom, ti hogy vagytok vele, srácok… De nincs az az isten, ami engem eltántoríthatna a célunktól! - nézett körbe a a többieken. - Bassza meg! Tibi, azok… Ott… Azok a vadállatok hogy kerültek ide?!

Az árnyak játékából ekkor a három vad kontúrja rajzolódott ki. Lola torkán akadt a lélegzet, ott összekeveredett a nyelvére szivárgó vérrel, majd félrenyelt, fuldokolva szorongatta a nyakát, miközben a három vad őt vette célba.
Iszonyú bűz csapta meg Lola orrát, kezeivel arcát tapasztva rettent meg a falaktól. A falaktól, melyek hűen követték az állatrémek bosszú ízére szomjas, lomha lépteit. Összekuporodott a padlón, és újra ott volt: abban a szemeteskonténerben, ahol patkányok éhes karmai marták újszülött arcát.


A fiatalok döbbenten toporogtak hol Lola tekintetét követve, hol egymásét, majd mindannyiuk figyelmét a patkányok vad rohama zökkentette ki. Egymás hegyén-hátán indultak az ajtó felé – melyen akkor a festék előbb folyni, majd halványodni látszott.
A lányok sikítozni kezdtek. Tamara természetesen Tibi ölébe ugrott, Dóri Fecóéba, csak Lola kuporodott egyre apróbbra. Még akkor sem mozdult, amikor a patkányok könnyen áthidalható akadálynak tekintve megmászták őt.
És akkor két lövés dördült. A hangzavart egy pillanat alatt vágta el az egymást követő két csattanás. A fülek csengtek, a levegő porral telt meg. Fecó mozdult egyedül, lecsapkodta Loláról a rágcsálókat, majd kinyitotta a hátához feszült az ajtót.

A menny utoljára zokogott fel, és lassan suttogásba csitult a remény haldoklása: omnem dimittite spem, o vos intrantes... *



Megjegyzés: * "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! "
(Dante – Isteni színjáték - Pokol, III. 1-9.)

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Regény
· Írta: gazzo
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 53
Regisztrált: 9
Kereső robot: 61
Összes: 123
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Designo
 · inyezsevokidli
 · lyanoka
 · Menda
 · mermaid
 · Pieris
 · qqcska
 · quentin
 · Zsolti


Page generated in 0.0573 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz