Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Most ébred

, 17 olvasás, Elizabethsuzanne , 4 hozzászólás

Természet

Te vagy az én lelkem, a mindenem
ó, te színpompás, drága kikelet!
Hangod lágy, mint a szellő-susogás,
mint feltörő forrásvíz bugyogás.

Terólad hány éjjel álmodoztam!
Hozzád bársony csöndben kiosontam.
Karoltalak féltőn, ott a parkban,
fürödtem a hűvös gyöngy- patakban.

Milyen ragyogó a bíbor alkony,
a csend engem szólít búgó hangon.
Felém száll a remény, a változás,
most ébred egy újabb találkozás.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Elizabethsuzanne
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 30
Regisztrált: 6
Kereső robot: 54
Összes: 90
Jelenlévők:
 · engsz
 · gszabo
 · janos.tungli
 · Menda
 · mermaid
 · Tollas


Page generated in 0.0799 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz