Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Esti séta

, 159 olvasás, deb , 22 hozzászólás

Elmélkedés

A kerek fény
magasan ragyog,
s ki itt lent,
alatta andalog,
e világító
tányér alatt
tébláboló
kék-sötét alak.
Lelkében szív dobog,
elméje sír, dohog.
Magányosan,
mint a Hold
lassan, elmélázva
bandukol.
Makrancos életek,
letűnt vagyon
emléke végtelen
gazzal felvert
sáros sírhalom.
Monoton robotból
kitörni vágyó,
szabadság váró
illúzió a Hold.
Te itt lent,
ő odafent.
Korláttalan
végtelen,
mi szabadság
után terem.
Dűlőkön húzódó
ingovány,
szirtre tartó
út során.
Kis kaptató marad,
ha fentről nézed
az utat.
Csend kell, béke,
nyugalom,
mit esti sétán
bíztatva küld a Hold.
Cikázó fények,
a sötétben ének,
csillagos szép
szirén ad káprázatot
a séta éjjelén,
mi kéjjel is felér.
Engedd utadra,
hagyd szabadon!
mint megfáradt malom,
benne őrlődő búzarom.
A lét, félhomályos
képzelet,
csupán a Hold ragyog.
S az esti sétán,
mit ő adott,
Övé lehet
minden gondolatod.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: deb
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 0
Kereső robot: 78
Összes: 102

Page generated in 0.0456 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz