Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az élet illuziója

, 20 olvasás, starics ibolya , 1 hozzászólás

Elmélkedés

A nap felkél újra és újra,
de te, nem látod már soha,
tegnap igen, s tegnap előtt,
s hosszú éveken át láttad
minden nap őt, de mától
soha már, s hogy elmúltál
neked minden elmúlt, s minden
csak múlt, mindegy már.
Hogy voltál, nem számít,
az élet csak ámít, az egész
egy játék, a föld rád borult
a sötétben nincsen napsütés,
kék ég, színes virágok, az egész
élet csak délibáb volt.
Te már nem tudod hogy születtél
és lettél, mit számít? Véget ért
a játék, s ha meg se születtél
volna? Az egész élet játék
ugyan úgy folyna.
Illúzió az élet, csak álom,
álmodtad a világodat melyben
a főszerepet te játszottad.
A függöny legördült, a darabod
véget ért, s a közönség kifütyül
vagy megtapsol játékodért.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: starics ibolya
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 26
Regisztrált: 7
Kereső robot: 59
Összes: 92
Jelenlévők:
 · engsz
 · gszabo
 · janos.tungli
 · Menda
 · mermaid
 · Tollas
 · Tóth János Janus


Page generated in 0.0442 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz