Láttam elillanni a nyárt,
csendben távozott.
Foszlány rőt haját,
kék pillangók simogatták.
Kábult őszikék
színeket hozott:
tarka-barkát, kökény barnát,
feslett pirosat, méz aranyat.
Részeg mosolyát, alélt
muslincák támogatták.
Halk szavú záport lestem,
omladozó dűlőúton,
futva sietett tovább,
szivárványt hagyott
lába nyomán.
Mélyet sóhajtott
a táj, és megpihent.
Nyugalom költözött,
a fáradtan evickélő vidékre.
Fák nyújtották
lomhán karjukat,
cserzett arcuk
ráncain át, libbent
el az ökörnyál.
Halkan lázadtam,
dacolva magamban,
ízlelgettem a fanyarú
finom ízét az ősznek.
2016. szeptember 20. kedd