Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kósza ősz

, 317 olvasás, maximum , 2 hozzászólás

Természet

Láttam elillanni a nyárt,
csendben távozott.
Foszlány rőt haját,
kék pillangók simogatták.
Kábult őszikék
színeket hozott:
tarka-barkát, kökény barnát,
feslett pirosat, méz aranyat.
Részeg mosolyát, alélt
muslincák támogatták.
Halk szavú záport lestem,
omladozó dűlőúton,
futva sietett tovább,
szivárványt hagyott
lába nyomán.
Mélyet sóhajtott
a táj, és megpihent.
Nyugalom költözött,
a fáradtan evickélő vidékre.
Fák nyújtották
lomhán karjukat,
cserzett arcuk
ráncain át, libbent
el az ökörnyál.
Halkan lázadtam,
dacolva magamban,
ízlelgettem a fanyarú
finom ízét az ősznek.


2016. szeptember 20. kedd

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: maximum
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 208
Regisztrált: 0
Kereső robot: 35
Összes: 243

Page generated in 0.1405 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz