Hintaló-hangulat árad a szobámban,
elvinnélek oda, ha nem volna bezárva.
Szederjes lett a szád kegyetlen csókomtól,
most szaladj hát tovább, tépődj ki karomból.
Gesztenyetüskéket szórok a hajadba,
alvilág meséket kiáltok dalolva:
szertelen szöcskezaj, tulipán-kísértet,
vigyorgó halálszó, mélázó karének.
Megtorpanok mégis, lehet, hogy ne menj el...
Mit kezdjek magammal, hasadó elmémmel?
Jó beléd harapni, kiesett fogakkal,
szemeddel meglátni; mégis mi marasztal?
Ülj ide csendesen, ne szórd még rám a port!
Megsúgom szelíden, kegyetlen egy nap volt.
Ha holnap nem jönnél, takarózz bundádba,
mert megfagy reggelre az élet rongylába.
Megjegyzés: 2012.