Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Álmodom

, 60 olvasás, kyklopsz , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

        Álmodok csendben
        és vérrel élek.
        Hangom suttogva
        perel sorsommal.
        Én jobbat kérek!

Hadakozom az eséllyel,
kaparom magamról bőszen
a szennyet. Nincs, ki elvisel
s ha van is, nem segít ő sem.

Néha elborzaszt az álom
és a valóságtól félek,
rettegés minden szó, sóhaj
és mind az enyészeté lett.

Folyton gúzsba köt az elmém,
vitatkozik a reménnyel,
ám fent vérvörös az este,
ezt Te tudod, ha lenézel.

Kifordíthatnám magamból
teljesen ezt a világot,
csak lebegnék a semmi közt
s feledném mind, aki látott.

        Álmodok nappal
        és sírok éjjel,
        aztán fordítva.
        Ám a megnyugvás
        sohasem ér el.




Megjegyzés: január.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: kyklopsz
· Jóváhagyta: Aimee


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 4
Kereső robot: 67
Összes: 111
Jelenlévők:
 · Aimee
 · BFanni
 · gszabo
 · Kasperl
 · Misel


Page generated in 0.0638 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz